Okozhat-e egy hazai sportesemény “létszámbummot” az adott sportágnak?

Egy adott sportág hazai világversenyen, vagy pl. az olimpia önmagában nem generál nagyobb érdeklődést, több jövőbeni sportolót az adott sportágnak. Egy olimpia hatásáról egy külön cikkben fogok szólni. De amint fentebb említettem, egy kiugró eredmény azonban csodákra képes. És itt nem is feltétlenül csak aranyéremre kell gondolni. Minden sportágban más a mérce, hazánkban is. Ami az egyik sportágban úgymond nem számít eredménynek, az másutt igenis óriási teljesítmény, persze ez csak a mi laikus szemünknek. Például sokkal inkább kirívó, kiemelkedő Baji Balázs világbajnoki bronzérme atlétikában, mint hogyha ez a bronzérem kajak-kenuban születne. Egy csapatsportágban sem szükséges feltétlenül világverseny nyerni ahhoz, hogy sportolni vágyó gyermekek ezrei kezdjék el az adott sportágat. A labdarúgás persze egy másik kategória ebből a szempontból is, de mondjuk nagyon jó viszonyítási alap a kézilabda, amely mára kijelenthető, hogy Magyarország második legnépszerűbb csapat játéka.

De említhetnénk a jégkorongot is, bár ennek a története éppen egy világbajnoki aranyéremhez kapcsolódik. 2008 ban Japánban, Sapporóban nyerte meg a magyar válogatott a divízió I-es világbajnokságot, és jutott fel 70 év után a legjobbak közé. Talán ettől a pillanattól datálható, hogy többszörösére növekedett a jégkorongozni vágyó gyerekek száma, annyira, hogy egyszerűen nem találtak számukra megfelelő jégidőt. A csapatok száma is megháromszorozódott, sőt, egyes klubok A, B, később C csapatot is kénytelenek voltak indítani.A válogatott népszerűsége azóta is töretlen.

Az igazi fokmérő azonban mindig az olimpia. Az egyes magyar sikersportágak műhelybe az olimpiai aranyérmet után jelentkeznek a gyerekek. Erről tudott beszámolni annak idején a magyar vízilabda szövetség, amikor 2000 és 2008 között három olimpiát nyert a Kemény Dénes által vezetett a magyar férfi válogatott. Ami addig elképzelhetetlen volt, annyi gyermek jelentkezett vízilabdásnak, hogy nem jutott elég vízidő egyeseknek, és ezt a helyzetet nehezen tudták csak orvosolni.

De a vívók is panaszkodtak, már ha lehet az panasznak nevezni arra, hogy Nagy Tímea vagy éppen Szilágyi Áron olimpiai elsőségei után kellemes, ámbár nem várt roham érkezett a különböző vívó egyesületekhez. A példákat lehetne sokáig említeni. Vannak olyan sportágak (és most Magyarországról beszélek), aminek nem kell a világesemény csak a prja, a története és a hagyomány eleve sok gyermeket visz oda. Ilyen a fentebb már említett vízilabda, kajak-kenu vagy labdarúgás.

Egy honi világversenynek annyi lehet a hozadéka, hogy kimegyünk megnézni a magyarokat, de, ahogy említettem, minden más attól függ, hogy ott mit érnek el. Teszem azt, ha itt rendeznének meg egy jégkorong vb-t, de a magyarok nélkül (lehetne rá mód, bár a nemzetközi szövetség nem szokta ezt a lehetőséget megadni), akkor az még önmagában nem generálna több hokis gyermeket. Egy sikeres magyar szereplés már sokkal inkább.