A tanárok és az apa(anya)-komplexus
- Dátum: 2019.12.11., 18:21
- Varga Ágnes Kata
- anya-komplexus, apa-komplexus, befolyásolás, diák, érzelem, férfi, gyermek, hallgató, helyzet, hierarchia, iskola, kapcsolat, komplexus, kor, lélek, megoldás, nő, oktatás, oktató, pszichológia, szituáció, szülő, tanár, végzettség, viszony
A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.
Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?
Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.
A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.
Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.
Varga Ágnes Kata
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?