A tanárok és az apa(anya)-komplexus
- Dátum: 2019.12.11., 18:21
- Varga Ágnes Kata
- anya-komplexus, apa-komplexus, befolyásolás, diák, érzelem, férfi, gyermek, hallgató, helyzet, hierarchia, iskola, kapcsolat, komplexus, kor, lélek, megoldás, nő, oktatás, oktató, pszichológia, szituáció, szülő, tanár, végzettség, viszony
A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.
Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?
Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.
A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.
Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.
Varga Ágnes Kata
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?
A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?
Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.
Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?
Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.