Menü

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.

Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.

A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.

Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.

Varga Ágnes Kata

A demencia lehetséges jelei

Az Alzheimer-kór a demenciák csoportjába tartozó neurodegeneratív megbetegedés. Az alább felsorolt tünetek közül legalább kettőnek a megléte már demenciát jelent.

Személyiségtípusok

Ha mindig is úgy érezted, hogy ellentétesek az érzelmeid, hogy nem találod a megfelelő párt, hogy nem találod a neked megfelelő munkát, akkor ajánlom, hogy tölts ki a személyiség tesztet!

A transzgenerációs hatások nyomában

A transzgenerációs hatások, vagyis azok a szemléletek, viselkedésminták, gondolkodási formák, melyeket felmenőink hagytak ránk örökül, a pszichológiai kutatások fontos részterülete.

A férfiak érzelmi kifejezőeszközei

Nem szívesen beszélnek róla, nem ismerik be, de a felmérések azt igazolják, hogy a férfiak több mint egyharmada időről időre magányosnak érzi magát. Többségük elvált, özvegy, agglegény vagy egyszerűen az elköteleződéstől tartó férfi, aki nehezen nyit a párkapcsolat vagy új barátok felé, ha régen él magányos farkasként.

Dolgok, amiket nehezen vallanak be a férfiak

Számtalan közhellyel tömik a kisfiúk fejét a felnőttek (a fiúk nem sírnak, nem lehetnek gyengék, mindig bátornak kell lenni, ne mutassák ki érzéseiket stb.) Nem csoda hát, ha az erősebb nem képviselői felnőttként sem mindig merik/tudják kimutatni érzéseiket és kimondani azt, amit valójában gondolnak.