Menü

Miért szeretünk nevetni?

Mi történik, amikor nevetünk?

Biológiai szempontból nagyon érdekes folyamatok zajlanak le a testünkben, amikor nevetni kezdünk. Csökkenti a stresszt, nyugodtabbak leszünk, mert az izmok összehúzódásával növekedik a véráramlás, az oxigénellátottság, ami serkentő hatással van a szív és tüdő működésére. Emellett pedig endorfin is szabadul fel, ami szintén fizikai és lelki nyugodtságot okoz.

A nevető emberek kalóriákat is égetnek, egyes kutatások szerint akár 40 kalória is eléghet napi negyedóra nevetéstől.

Magunkon nevetni

A lelki hatásai azonban sokkal fontosabbak, mivel a sok vidámság életszemléletnek is mondható. Aki tud nevetni a mindennapok apró botlásain, hibáin, esetleg önmagán, az életet is pozitívabban fogja fel. Fontos megjegyezni, hogy nevetni valamin nem mindig jelenti azt, hogy nem vesszük komolyan a problémát. Azok a párkapcsolatok is kiegyensúlyozottabbak és nagyobb összhangban vannak, ahol tudnak együtt nevetni.

Min és miért nevetünk?

Amikor nevetünk nem csak jó érzéseket okozunk magunknak és másoknak, hanem erősítjük szociális kötelékeinket. Összeköti az embereket, a kisebb és nagyobb társaságokat, mert a kacagás nem reakció, hanem kommunikációs forma. Ilyenkor legtöbbször nem vicceken, hanem állításokon és beszólásokon nevetünk.

Két különböző nevetést ismerünk, az egyik egy ősibb reakció, míg a második egy illedelmesebb, szinte tanult kommunikációs forma. Amikor megcsikiznek, akkor az ösztönös nevetés tör fel, de például egy társaságban, akiket nem olyan jól ismerünk sokkal visszafogottabban kacagunk. A nevetés ősi formája az állatoknál is gyakori, leginkább emlősöknél.

Hogy miért nevetünk, ha csiklandoznak az már az ókori filozófusokat, Platónt és Arisztotelészt is foglalkoztatta. A válasz a XX. században találták meg, amikor a kutatók rájöttek, hogy az agyunk kétféle csiklandozást különböztet meg, amire más más reakciót adunk. Ha a has, talp, törzs területeit kezdik el csikizni, akkor az agyunk a jól ismert nevetéssel reagál, azonban, ha ugyanezeket a területeket gyengébben érintik meg, a reakció sokkal inkább egy kellemetlen érzés.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.