Miért szeretünk nevetni?
- Dátum: 2019.12.14., 18:42
- Sipos Zsófia
Mi történik, amikor nevetünk?
Biológiai szempontból nagyon érdekes folyamatok zajlanak le a testünkben, amikor nevetni kezdünk. Csökkenti a stresszt, nyugodtabbak leszünk, mert az izmok összehúzódásával növekedik a véráramlás, az oxigénellátottság, ami serkentő hatással van a szív és tüdő működésére. Emellett pedig endorfin is szabadul fel, ami szintén fizikai és lelki nyugodtságot okoz.
A nevető emberek kalóriákat is égetnek, egyes kutatások szerint akár 40 kalória is eléghet napi negyedóra nevetéstől.
Magunkon nevetni
A lelki hatásai azonban sokkal fontosabbak, mivel a sok vidámság életszemléletnek is mondható. Aki tud nevetni a mindennapok apró botlásain, hibáin, esetleg önmagán, az életet is pozitívabban fogja fel. Fontos megjegyezni, hogy nevetni valamin nem mindig jelenti azt, hogy nem vesszük komolyan a problémát. Azok a párkapcsolatok is kiegyensúlyozottabbak és nagyobb összhangban vannak, ahol tudnak együtt nevetni.
Min és miért nevetünk?
Amikor nevetünk nem csak jó érzéseket okozunk magunknak és másoknak, hanem erősítjük szociális kötelékeinket. Összeköti az embereket, a kisebb és nagyobb társaságokat, mert a kacagás nem reakció, hanem kommunikációs forma. Ilyenkor legtöbbször nem vicceken, hanem állításokon és beszólásokon nevetünk.
Két különböző nevetést ismerünk, az egyik egy ősibb reakció, míg a második egy illedelmesebb, szinte tanult kommunikációs forma. Amikor megcsikiznek, akkor az ösztönös nevetés tör fel, de például egy társaságban, akiket nem olyan jól ismerünk sokkal visszafogottabban kacagunk. A nevetés ősi formája az állatoknál is gyakori, leginkább emlősöknél.
Hogy miért nevetünk, ha csiklandoznak az már az ókori filozófusokat, Platónt és Arisztotelészt is foglalkoztatta. A válasz a XX. században találták meg, amikor a kutatók rájöttek, hogy az agyunk kétféle csiklandozást különböztet meg, amire más más reakciót adunk. Ha a has, talp, törzs területeit kezdik el csikizni, akkor az agyunk a jól ismert nevetéssel reagál, azonban, ha ugyanezeket a területeket gyengébben érintik meg, a reakció sokkal inkább egy kellemetlen érzés.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?