Miért ne szólj bele más dolgába?

1. Mert rossz benyomást keltesz másokban

Nem rossz dolog, ha a körülöttünk folyó dolgok nagy részéről tudomásunk van. Az sem baj, ha a minket érintő dolgokról megvan a véleményünk. De az, hogy hogyan kezeljük ezeket a dolgokat, az árulkodik a természetünkről. Még ha nem is rosszindulat vezérel minket, a külvilág számára úgy tűnhet, hogy így van. Ez a benyomás pedig, mint egy bélyeg, hosszú időn keresztül ott fog éktelenkedni rajtunk.

2. Mert rosszabbra fordíthatod a dolgok állását

A különböző esetekben nem érintett, külső személyek, habár objektívebben látják a dolgokat, sokkal vakmerőbb megoldásokat javasolnak, mint amilyeneket ők maguk megtennének. Az ok egyszerű: számukra a kimondott szavaknak nincs tétje, az ő életükre nincs hatása az elhangzottaknak. Így a javaslatok is jóval bátrabbak. Csakhogy abba mégsem gondolnak bele a tanácsadók, hogy a kimondott szavaikat követő tetteknek valódi következményei lesznek. Ezért sokszor csak meglepődve tapasztalják, hogy az általuk adott tippek csak még nagyobb galibát okoztak, mint amekkora eredetileg is fennállt.

3. Objektivitás mögé bújva, szubjektív élményeidtől befolyásolva alkothatsz elfogult véleményt

A tanácsadó személyek életében is történnek meghatározó dolgok. Ezek akkor is nyomot hagynak bennük, ha nem veszik észre. Minden ilyen apró benyomás pedig személyessé teszi még a kevésbé személyes ügyeket is. Saját érzelmeiket, félelmeiket vetíthetik ki másokra, végül pedig teljesen elválnak a realitástól. Ez megnehezíti a saját életüket, és azért is, akinek a tanácsot adják. Mindenképpen kerülendő magatartás az érzelmi elragadtatás, hiszen az a lényeg, hogy reálisan lássuk a helyzetet, és tisztázzuk magunkban, hogy az élethelyzeteink, bár hasonlóak, nem pontosan ugyanazok, mint a társainkéi. Ennél fogva nem szabad, hogy a saját elfogult tapasztalataink hatással legyenek mások életére.

4. Rossz lelkiismeretet okoz

Biztosan ismerős az "ezt nem kellett volna kimondanom" - érzés, amely sokféle okból eredhet. Az azonban valóban gyakori, hogy jó szándékkal javaslunk valamit, aminek a vége kész katasztrófa lesz. Ilyenkor pedig napokig az önvád mély mocsarába taszítjuk magunkat. A probléma csak az, hogy így sem a mi gondunk, sem mások gondja nem oldódik meg. Érdemes inkább bölcsen hallgatni, így nem lőhetünk mellé, és a bűntudat is elkerülhet bennünket.

Természetesen a fentebbi állítások a kéretlen tanácsokra vonatkoznak. Nem kell feltétlenül teljesen függetleníteni magunkat mások életétől. Ha kikérik a véleményünket, óvatosan teret engedhetünk a kérésnek, és adhatunk néhány jótanácsot. Azonban ekkor is fontos kihangsúlyozni, hogy senki sem ismer univerzális megoldást, ami biztosan jó lesz. A kimondott tanácsokat ugyanúgy emberek adják, akik tévedhetnek.

Varga Ágnes Kata