Menü

"Gyógyító" közhelyek

A szólások, közmondások, szállóigék és egyéb állandó nyelvi formák az élet alapigazságainak megfogalmazása céljából jöttek létre. Olyanok, mint egy lélektani recept, vagy egy mantra, amit elmondhatunk, ha rosszul áll a szénánk. És persze, kiválóan jön olyan esetekben, amikor valaki más van nehéz helyzetben, esetleg bajban, és a mi tanácsunkat kérné. Egy ilyen kérésre, ha közhelyes mondással reagálunk, azzal gyakorlatilag semmit nem teszünk. Rendkívül óvatos és megfontolt lépés, minimális felelősséggel. Mondunk valamit, talán meg is nyugtatjuk vele az illetőt, de semmi olyanra nem biztatjuk, ami balul is elsülhet. Semmi olyan, amire később visszautalhatnak.

Ha alaposabban belegondolunk, lényegében a közismert mondások hajtogatása egy önvédelmi mechanizmus része is lehet. Csak figyeljük meg, milyen egyszerűen vágjuk rá egy általunk elkövetett hibára azt, hogy "minden úgy történt, ahogyan történnie kellett". Könnyű úgy elhárítani a ránk háruló felelősséget, hogy "ez így volt megírva". Elvégre, ha mi csak végrehajtók vagyunk egy nálunk magasabb hatalom élet-tervében, akkor hogyan is hibáztathatna bennünket bárki?

Vannak azok a közhellyé vált mondatok, amelyek pedig azt a célt szolgálják, hogy motiváljanak bennünket a céljaink elérésében. Ismerősen csenghetnek az olyan idézetek, hogy "Merj nagyot álmodni!", vagy "Semmi sem lehetetlen", vagy "Csak az bukhat el, aki meg sem próbálja". Valószínűleg ezeket azért szeretjük ismételgetni, hogy a kihívások jelentőségét megváltoztassuk. Szeretnénk, ha minden célunk elérése azon múlna, mennyi energiát fektetünk a hozzá vezető útba. Ezzel úgy érezzük, csökkentettünk a nehézségén, s egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá. A probléma az, hogy sajnos ez nem minden esetben igaz, és ha nem kezeljük reálisan az ehhez hasonló kihívásokat, ha nem látjuk, hogy a nehézségeket nemcsak a mi hozzáállásunk alakítja ki, akkor elég könnyen eshetünk szerepzavarokba, vagy találkozhatunk önértékelési gondokkal, nem is beszélve a csalódásról.

A közhelyként számon tartott, minden élethelyzetre alkalmazható szólásoknak valóban van hatásuk az életszemléletünkre, ezáltal a lelki egészségünket is befolyásolják. Viszont nem érdemes azt várni, hogy az ilyen mondatok mindenre megadják a választ, és megfejtik az élet nagy rejtelmeit. Elvégre ezek is csak ugyanolyan emberek gondolatai, amilyenek mi is vagyunk.

Varga Ágnes Kata

Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák

Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.

Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?

A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.