Menü

Egy boldog kapcsolat hizlal?

Ezek a női online magazinok azzal szembesítettek, hogy a boldog kapcsolat és kiegyensúlyozott házasság oka a hízásnak. Tehát ha rendben van a házasságom, hízok. Gyorsan rá is állok a mérlegre, hogy megtudjam.

Oké, hogy az esküvői torta hizlal, de hogy a hízást is már a párkapcsolatra fogjuk, az azért meredek, persze némi igazság akár lehet is benne. Ha nem is közvetve hízunk egy boldog kapcsolatban, közvetve bizony lehet felelős a súlygyarapodásért. Amíg a nagy nap előtt felkészítjük magunkat, törekszünk rá, hogy a legjobb formánkat hozzuk, addig könnyen elképzelhető, hogy az esküvő után ez már sokadlagos történet lesz. Az tény, hogy a boldog párok többet járnak szórakozni, ahol alkoholt fogyasztanak, többször ülnek be éttermekbe, többször ülnek be egy nagy adag pattogatott kukoricával moziba, tehát ezzel valóban olyan életformára térnek át, ami messze különbözik az esküvő előtti sportolós, diézátós, salátázós napoktól.

Egy 2012-ben publikált tanulmány szerint a férjezett nők átlagosan tíz kilót híznak az esküvő utáni első öt évben és most hagyjuk Schobert Norbit, aki ezt meglovagolta azzal a vad kijelentésével pár héttel ezelőtt, mely szerint a válásokért azok a nők felelősek, akik szülés után nem tudnak lefogyni. Norbi kijelentésében lehet találni nyomokban némi igazságot ezzel kapcsolatban, a csomagolás viszont betalált, nem csoda, ha feldühítette az anyukákat, megjegyzem teljesen jogosan.

Azonban mi a helyzet az apukákkal és az aputesttel? Egy boldog házasságban a férfiak is ugyanúgy pocakot növesztenek, a kiegyensúlyozott párkapcsolatban ők is megeszik azt az otthoni mozizáshoz rendelt pizzát és bizony elnyúlnak egy távirányítóval este edzés helyett a kanapén. Vajon akkor igaz, hogy egy boldog kapcsolat növeli az elhízás kockázatát? Lehetséges. Magyarul örülhetünk, ha párunk pocakos lett, a feleségünk pedig kicsit kikerekedett, hiszen ez azt jelzi, milyen jól megvagyunk együtt. Később ehhez jön a gyermekvállalás utáni anyukatest és apukatest…

Azt gondolom, azért ez a történet nem annyira helytálló, természetesen mindenki eldöntheti, hogy bebújik-e emögé a kényelmes életmód és kifogás mögé, vagy oldalba böki a párját, elrángatja az ajtóig és ráveszi arra, hogy gyalog menjenek a két kilométerre lévő távolabbi boltba (a közeli sarki közért helyett) és vissza (az már 4 km séta!) vagy vegyenek kondibérletet, esetleg egy kis terepfutásra adják a fejüket. Ez mind megjegyzem, van olyan jó közös élmény, mint a pattogatott kukoricázás a moziban, vagy a hétvégi süti evős otthoni mozi délután. Sőt! Még jobb is.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.