Lehet kerékpárral is vásárolni
Belátom, hogy vannak szituációk, amikor elengedhetetlen a városi forgalomban is a személyautó használata. Csak kevesektől várható el, hogy a téli fagyban tekerjenek, pláne ha még hóesés is párosul mellé. Gyakori ilyen indok azonban a bevásárlás, amit, ahogy mondjuk sokan (igen, olykor jómagam is), azért mondunk le, mert a sok cuccnak kell a hely, ami csak egy autóban van meg. Még azt is értem és megértem, hogy egy áru a nagy bevásárlóközpontokban esetleg olcsóbb lehet, mint a kis sarki élelmiszerboltban. Mindazonáltal érdemes átgondolnunk vásárlási szokásainkat is. Jelenleg adunk magunknak heti 1-2 nagybevásárlást, és ekkor valóban, tele tömjük a bevásárlókocsinkat, majd a saját autónkat is. Így valóban nem fér fel kerékpárra sehogy sem az, amit venni szeretnénk.
Elsősorban Hollandiában ismerik azokat a városi kerékpárokat, amelyeknek nem a hátulján, hanem az elején is van hely, akár egy nagyobb kosárnak is, és amelyben viszonylag kényelmesen szállíthatunk kisebb, de megfelelő mennyiségű árut. Magyarországon még nincs meg ennek a típusú kerékpárnak a kultúrája. A magyaroknál a csomagtartó speciálisan hátul van, bár a városi közlekedésben saját, nem reprezentatív felmérés szerint ez is kezd visszaszorulni (bár nem kapcsolódik szorosan a témához, de sok felnőtt kerékpárosnak elsődleges a felszerelhető gyermekülés hátulra).
Magyarországon, ha nem Budapest méretű a város, vagy esetleg nem magas hegyekre, dombokra kell felkaptatni, akkor ideális megoldás lehet egy bevásárláshoz egy “elöl kosaras” kerékpár, és még egy hátizsák a hátunkon, amibe szintén belefér még néhány dolog, amit a boltban veszünk. Ha tehát csak saját félelmeink akadályoznak meg abban, hogy belevágjunk ebbe, akkor érdemes megszabadulni ezektől a félelmektől, beszerezni egy elülső kosár feleszerelésére alkalmas kerékpárt, és először csak kisebb, majd fokozatosan nagyobb terhekkel hozzászoktatni magunkat a bevásárláshoz. Egyébként én magam nem szeretem, éppen ezért nem is javaslom a hátsó csomagtartókat. Könnyebben leesnek onnan a szállított dolgok, és lopni is könnyebb, ha állunk egy lámpánál.
Mit nyerhetünk mégis vele? Kevesebb szmog, nem kell dugóban ülnünk, parkolóhelyet keresni, és még spórolhatunk is.
Tour de Hongrie: a mezőny májusban újra száguld!
Komoly szakmai kihívásokat és izgalmas versenyt ígér a 47. Tour de Hongrie országúti kerékpáros körverseny. Dér Zsolt szövetségi kapitány szerint a viadal idei felépítése nemcsak a nemzetközi mezőny számára vonzó, hanem reális esélyt ad arra is, hogy magyar kerékpáros a legjobb öt vagy tíz között végezzen az összetett versenyben.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?