Menü

Ne mérgezd a lelked! - se másét

Sokszor felesleges okoskodásnak hat, de mégis igaz, amikor a haragról megszemélyesítve beszélünk, és valamiféle szörnyetegnek tüntetjük fel. Hogy miért? Mert valóban képes önálló életre kelni, és befolyásolni a döntéseinket. Olyan, mintha folyamatosan ülne a vállunkon egy lény, ami rossz, meggondolatlan, hirtelen döntésekre késztet minket, és olyan reakciókat hoz ki belőlünk, amelyekre biztosan nem lennénk képesek higgadtan, tiszta fejjel. Miért tudja ennyire beárnyékolni a gondolkodásunkat a harag?

Mert a legősibb ösztöneinkhez tartozik. Késztetést érzünk arra, hogy igazságosan viselkedjünk, főképpen akkor, ha minket ér valamilyen negatív élmény. Igényünk van arra, hogy érvényesíthessük az igazunkat, és az önérzetünket pedig sérti, ha valaki elkövet ellenünk valamit. Lehet ez igen apró dolog is, mindenféle rossz szándék nélkül. Sokszor olyan dologért gerjedünk haragra, ami nem is minket érint, csak idegesít bennünket, és emiatt a személyünk elleni vétségnek gondoljuk. Ilyenkor a lehető legrosszabb, ha hirtelen haragtól vezérelve veszekedni kezdünk, hiszen elég lenne csak néhány percet várni, és máris másképpen gondolkodnánk a történtekről. Viszont nem is olyan egyszerű az emberi természetünket visszafogni.

A hirtelen harag, vagyis méreg vagy düh sokkal kevésbé káros, mint a hosszú távon is megmaradó, intenzív harag. Ez eredhet elfojtott érzelmekből, mélyebb traumákból, az önérvényesítés teljes hiányából, bizonytalanságból és kétségekből is. Általában egyetlen emberi kapcsolatra koncentrálódik maga az érzés, de többet is érint. Ugyanis aki egyvalaki iránt intenzív haragot vagy megvetést táplál, annak a többi érzéseire is negatív hatással lesz ez az állapot. Az ember sokkal ingerlékenyebbé válik, ha valami nyomasztja, márpedig a harag igen nyomasztó tud lenni. Ez az ingerlékenység több vitához is vezethet, amivel nemcsak azt érjük el, hogy a kapcsolataink minősége megromoljon, hanem másban is feszültséget gerjeszthetünk. Ezzel más kedélyállapotát is elronthatjuk.

Nem véletlen tehát, hogy a haragot méreghez és fertőzéshez is hasonlítják. Elég belőle egy csepp, ami utána terjedni kezd bennünk, és minden döntésünkben, kapcsolatunkban kifejezésre jut. Mindent befolyásolni kezd, és ha a kiváltó oka meg is szűnik, valamilyen szinten mégis nyomot hagy. Ezáltal szépen lassan megváltozik másokkal szemben is a viselkedésünk, amely nem ritkán a társainkban is egyféle haragot kelt. Így könnyebben továbbadjuk nekik azt, ami bennünket nyomaszt, mint gondolnánk. Ez pedig nagyon is kihatással lesz az ő kapcsolataikra. Persze, ez szélsőséges eset, és előfordul, hogy nem fogjuk a környezetünkben érzékelni a mi haragunk hatását, de az biztos, hogy a mi lelki állapotunkra hosszú távon nagyon rossz hatása van, és ez egy idő után másoknak is fel fog tűnni. Ha pedig nem szeretnénk másokat megbántani a viselkedésünkkel, érdemes találnunk egy módszert arra, hogy a mérgünket feloldjuk, megszüntessük, vagy legalább kezelni tudjuk.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.