Ne mérgezd a lelked! - se másét

Sokszor felesleges okoskodásnak hat, de mégis igaz, amikor a haragról megszemélyesítve beszélünk, és valamiféle szörnyetegnek tüntetjük fel. Hogy miért? Mert valóban képes önálló életre kelni, és befolyásolni a döntéseinket. Olyan, mintha folyamatosan ülne a vállunkon egy lény, ami rossz, meggondolatlan, hirtelen döntésekre késztet minket, és olyan reakciókat hoz ki belőlünk, amelyekre biztosan nem lennénk képesek higgadtan, tiszta fejjel. Miért tudja ennyire beárnyékolni a gondolkodásunkat a harag?

Mert a legősibb ösztöneinkhez tartozik. Késztetést érzünk arra, hogy igazságosan viselkedjünk, főképpen akkor, ha minket ér valamilyen negatív élmény. Igényünk van arra, hogy érvényesíthessük az igazunkat, és az önérzetünket pedig sérti, ha valaki elkövet ellenünk valamit. Lehet ez igen apró dolog is, mindenféle rossz szándék nélkül. Sokszor olyan dologért gerjedünk haragra, ami nem is minket érint, csak idegesít bennünket, és emiatt a személyünk elleni vétségnek gondoljuk. Ilyenkor a lehető legrosszabb, ha hirtelen haragtól vezérelve veszekedni kezdünk, hiszen elég lenne csak néhány percet várni, és máris másképpen gondolkodnánk a történtekről. Viszont nem is olyan egyszerű az emberi természetünket visszafogni.

A hirtelen harag, vagyis méreg vagy düh sokkal kevésbé káros, mint a hosszú távon is megmaradó, intenzív harag. Ez eredhet elfojtott érzelmekből, mélyebb traumákból, az önérvényesítés teljes hiányából, bizonytalanságból és kétségekből is. Általában egyetlen emberi kapcsolatra koncentrálódik maga az érzés, de többet is érint. Ugyanis aki egyvalaki iránt intenzív haragot vagy megvetést táplál, annak a többi érzéseire is negatív hatással lesz ez az állapot. Az ember sokkal ingerlékenyebbé válik, ha valami nyomasztja, márpedig a harag igen nyomasztó tud lenni. Ez az ingerlékenység több vitához is vezethet, amivel nemcsak azt érjük el, hogy a kapcsolataink minősége megromoljon, hanem másban is feszültséget gerjeszthetünk. Ezzel más kedélyállapotát is elronthatjuk.

Nem véletlen tehát, hogy a haragot méreghez és fertőzéshez is hasonlítják. Elég belőle egy csepp, ami utána terjedni kezd bennünk, és minden döntésünkben, kapcsolatunkban kifejezésre jut. Mindent befolyásolni kezd, és ha a kiváltó oka meg is szűnik, valamilyen szinten mégis nyomot hagy. Ezáltal szépen lassan megváltozik másokkal szemben is a viselkedésünk, amely nem ritkán a társainkban is egyféle haragot kelt. Így könnyebben továbbadjuk nekik azt, ami bennünket nyomaszt, mint gondolnánk. Ez pedig nagyon is kihatással lesz az ő kapcsolataikra. Persze, ez szélsőséges eset, és előfordul, hogy nem fogjuk a környezetünkben érzékelni a mi haragunk hatását, de az biztos, hogy a mi lelki állapotunkra hosszú távon nagyon rossz hatása van, és ez egy idő után másoknak is fel fog tűnni. Ha pedig nem szeretnénk másokat megbántani a viselkedésünkkel, érdemes találnunk egy módszert arra, hogy a mérgünket feloldjuk, megszüntessük, vagy legalább kezelni tudjuk.