Borderline személyiségzavar tünetei
- Dátum: 2020.03.08., 20:58
- Udvari Fanni
- betegség, borderline, depresszió, érzelem, környezet, nárcisztikus, psziché, személyiség, szorongás lélek
A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól.
Stabilak az instabilitásban
A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak.
Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulások.Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.
Milyen viselkedés jellemző a betegre? Hogyan érzi magát és miként látja az őt körülvevő világot?
A borderline zavarban szenvedő személyt a negatív érzelmek szabályozásában mutatkozó tartós nehézségek kínozzák. Például jellemző rá a negatív érzelmi ingerekre való nagyfokú érzékenység. Könnyen előfordulhat, hogy apró sérelemre is intenzív haraggal reagál. Érzései csak lassan csillapodnak. A határeseti személyiségzavarban szenvedő személy nagyon sebezhetőnek érzi magát, de ezért azonban rendszerint a környezetét hibáztatja. Irreális elvárásokat támaszt másokkal szemben. A saját érzelmi válaszok, gondolatok, hiedelmek és magatartások érvénytelenítésének, vagy fel nem ismerésének tendenciája jellemző a betegre. Irreálisan kívánalmakat támaszt önmagával szemben is. Ez együtt járhat szégyennel, öngyűlölettel és önmaga felé fordított haraggal is. A borderline zavar tünete az üresség érzése. Ennek megnyilvánulása lehet az önsebzés, vagy akár öngyilkosság is. Életét gyakori, stresszkeltő, negatív környezeti események, kapcsolat megszakadások és akadályok nehezítik. Ezekből néhányat az egyén diszfunkcionális életvitele okoz, másokat a szociális környezet, megint másokat pedig a sors vagy a véletlen. Jellemző még a negatív érzelmi válaszok gátlásának vagy túlkontrollálásának tendenciája, különösen ha az gyásszal vagy valamilyen veszteséggel kapcsolatos.
Összességében az indulat hatása alatt sokszor cselekszenek meggondolatlanul, felelőtlenül. Ez egy átfogó problémakör. A betegek egy részénél – sokaknál – az identitás éretlensége, zavara szexuális értelemben vett csapongásban nyilvánul meg, akár a partnerek nemét illetően is. A rossz stressztűrő képesség miatt a munkában is gondjaik támadhatnak, mert hiányzik a hosszú távú cél, amely egy identitáshoz tartozik: nincs meg bennük, hogy ez és ez akarok lenni, és ennek elérése érdekében még a nehézségek ellenére is megcsinálok valamit. Abbahagynak dolgokat, nem fejeznek be semmit, ami a karrierépítés, egy adott szakma elsajátítása szempontjából komoly gondokat eredményezhet.
A zavar pozitív oldala: eredeti és elragadó természet
A fentiekben ecsetelt személyiségzavarban szenvedőkre azonban gyakran jellemző a különleges tehetség. Sokszor különlegesen okosak, extrovertáltak, könnyen lelkesednek, energikusak és eredeti gondolkodásúak. Sok embert képesek magukkal ragadni, akik sokkal élénkebbnek érzik magukat az ilyen ember társaságában, mint máskor.
A borderline-típusú személyiségzavar kezdete általában a korai felnőttkorra tehető, de később is kialakulhat erős stressz, partnerkapcsolati válságok hatására. A pszichiáterhez forduló betegek 15-25%-ánál megállapítható ez a diagnózis. A krízisek kiváltója az elhagyástól való félelem (legyen az megalapozott vagy megalapozatlan), valamint a nagyon szoros, fenyegetésként megélt kapcsolat. E helyzeteknek köze van a kötődés és az autonómia elvesztésétől való félelem közötti ellentmondáshoz.
Pedig ez nagyon nem így van. Mindegyik fent említett pszichés probléma szakértő segítséget igényel – azt a pszichiáter dönti el, hogy milyen típusút –, de egy biztos: ha kezeletlen, sőt észrevétlen marad, az pokollá teszi a beteg és a környezete életét.
Szerző: Udvari Fanni
Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.
Mentális egészség a mindennapokban

Március minden évben a mentális egészség hónapja. A szakmai szervezetek és közösségek ebből az alkalomból rendszeresen kampányokkal hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és tudatosítására.
Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?
A motiváció elvesztésének okai

A motiváció egy rendkívül összetett és sokrétű jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőt magában foglal. Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a motiváció működését és a legfontosabb összetevőit.
Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.