Érdemes-e megváltozni mások kedvéért?

Mivel egyforma emberek nincsenek, szinte lehetetlen olyan embert találni, aki azonos érdeklődéssel, és közel azonos tulajdonságokkal rendelkezik, mint mi. Ebből következik, hogy valamilyen fokú kompromisszumot kíván mindenféle együttműködés, társulás, vagy kapcsolat létesítése. Egy baráti társaságban sem egyformák az emberek, hiába formálódnak az ilyen kapcsolatok valamilyen közös pont köré. Van, amikor ez a közös pont csak valami másodlagos, technikai dolog, például az, hogy egy osztályba járó emberekről van szó, vagy közös a munkahely, esetleg a hobbi. Bármi is alakítson csoportot az emberekből, (és jelen esetben két embert is csoportnak tekinthetünk), az biztos, hogy lesznek dolgok, amelyekben nem hasonlítanak, nem értenek egyet, sőt, nem értik meg egymást. De érdemes-e fontos dolgokon is változtatni azért, hogy egy emberi kapcsolat olajozottan működjön? Mi fontosabb: a személyiség teljes fokú megőrzése, vagy az, hogy beleilleszkedjünk a csoportokba?

Először vegyük példának a baráti társaságokat. Akár munkahelyen, akár iskolában vagy egyetemen, akár más körülmények között csöppentünk bele egy baráti körbe, oka volt annak, hogy bele kerültünk. Minden valószínűség szerint ez az ok a személyiségünk kompatibilitása. Valamiért eljutottunk egy bizonyos helyzetbe, és van valamilyen viszonyunk a többiekkel. Minden bizonnyal ők azt az embert kedvelik bennünk, akik magunktól is lennénk. Valószínűleg semmilyen drasztikus változást nem várnak el tőlünk. Ettől függetlenül, persze, inspirálhatnak minket, és kihozhatják belőlünk a pozitív irányba történő fejlődést, de csak néhány téren: lehetünk érdeklődőbbek, empatikusabbak, szociálisabbak, esetleg nyitottabbak vagy érzelmesebbek. Arra is ösztönözhetnek minket, hogy céltudatosak legyünk, vagy válasszunk magunknak újabb és újabb kihívásokat. Ám ezek soha nem konkrét dolgok. Ha úgy érezzük, konkrét dolgokban kellene megváltoznunk ahhoz, hogy részesei lehessünk egy társaságnak, az szinte biztosan együtt járna a valódi személyiségünk eldeformálódásával. Ezt őszinte baráti társaság semmiképpen sem várja el, tehát mérlegeljünk: ki akar igazából változást? Ha nem mi, akkor nem érdemes belemenni.

Ugyanez igaz a párkapcsolatokra is. Ez ugyanis az a színtér, ahol az ember a legnehezebben tudja eltitkolni a saját személyiségét. Ha valakivel megismerkedünk, és őt szimpatikusnak találjuk, az azt is jelenti, hogy hosszú távon is le tudna minket nyűgözni ez a személyiség. Vagyis megkedveljük az illető tulajdonságait. Legtöbbször a kezdeti benyomásaink megmaradnak később is, esetleg formálódhatnak, de el nem tűnnek. Egy kapcsolatban folyamatos impulzusok érik az embert, és bár elég sokszor rengeteg közös van a két félben, egészen biztosan vannak eltérések mind külső, mind belső tulajdonságokat tekintve. Az az egészséges, ha sem sokkal jobbnak, sem sokkal rosszabbnak nem érezzük magunkat a párunknál, vagyis nem helyezzük magunkat fölé- és alárendelt viszonyba sem. Bizonyos területeken megállapíthatjuk, hogy a másik jobban teljesít nálunk, és ugyanezt saját magunkra is elmondhatjuk, de semmiképp sem szabad ezeket a specifikus állításokat általánosítani.

Ha valaha felmerül bennünk a gondolat, hogy nem vagyunk egyenrangúak, vagy csak akkor éreznénk magunkat jól a kapcsolatban, ha valamiben megváltoznánk, méghozzá gyökeresen, akkor érdemes elgondolkodni ennek a valódi motivációjáról. Tényleg azért akarok változni, mert szerintem a másik elvárná, vagy azért, mert én várom el magamtól? Azért szeretnék másképpen viselkedni, más dolgokat kipróbálni, más dolgokban fejlődni, mert én jól érezném magam tőle? Mi lehet az oka annak, hogy csakis változtatások mellett találnám magam elég jónak a páromhoz? Ha ezeket a kérdéseket feltettük magunknak, és a válaszokat is megtaláltuk, érdemes beszélgetni róla. Egészen biztos ugyanis, hogy egy párkapcsolat sem működik úgy, hogy hamis életet gyártunk magunk köré.

Nem muszáj hirtelen zsenivé válnunk csak azért, mert a párunk valamiben okosabb. Nem válik kárunkra, ha az ő személyisége inspirál minket arra, hogy jobbak legyünk valamiben, és műveltebbek, de ne érezzük ezt egy negatív, fojtó kényszernek! Csak akkor igyekezzünk a változáson, ha abból mi is épülhetünk, a kapcsolatunk is gazdagodhat, és mindeközben komfortosan érezzük magunkat. Ugyanez igaz a sportra, a szórakozásra, a munkára, és az alapvető érdeklődési körökre, hobbikra. Ha valami valóban érdekel minket, vagy csábít a gondolata, hogy jártasak legyünk benne, akkor nem lesz abból probléma, ha kipróbáljuk, és teszünk erőfeszítéseket az ügy érdekében. De ha a másik által keltett motiváció következtében túlzásokba esünk, az többet árt, mint használ.

Baráti társaságban, családban és párkapcsolatban is fontos felismerni annak a rengeteg előnyét, hogy különbözőek vagyunk. Különböző területeken különböző teljesítményt nyújtunk, és ezért az eredményeink is igen eltérőek. Mindenkit érdekel valami, mindenki jó valamiben, és mindenki jobb valamiben a többieknél. Tehát nem érdemes azon gondolkodni, hogy milyen változás vezetne arra az eredményre, amit elvárunk. A változások első sorban mindig a saját érdekeinket kell, hogy szolgálják. Persze, profitálhatnak a kapcsolataink is a változtatásainkból, fejlődésünkből, de nem szabad, hogy kizárólag a kapcsolatainkra gyakorolt hatás motiválja a cselekedeteinket. Ez ugyanis nem tartható fenn sokáig, és könnyen ki is üresedhet.

Varga Ágnes Kata