Régebbi „traumák”
- Dátum: 2020.04.04., 04:06
- Varga Ágnes Kata
- döntés, élmény, esemény, fiatalkor, gyerekkor, helyzet, kor, lélek, magatartás, negatív, pozitív, psziché, pszichológia, reakció, sokk, szituációm elme, tragédia, trauma, tudattalan, válasz, viselkedés
Az egész életünk egymás után következő, egymásra hatást gyakorló események, történések sorozata, amely rendkívül hasonló is lehet másokéhoz. A különbséget az adja meg, hogy hogyan veszünk részt ezekben az eseményekben, milyenek a reakcióink, és hogyan emlékezünk. Ezek a tényezők ugyanis állandóan formálják a személyiségünket, és a következő eseményre adott válaszainkat. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy valamit nem élünk meg traumaként, később mégis érzékelhetjük az (általában negatív) hatását.
Amikor valaki a jelenlegi cselekedeteire, érzelmeire, viselkedésére és hozzáállására keresi a múltban a magyarázatot, általában traumák után kutat. Ez alatt pedig valamilyen vízválasztó, nagyon meghatározó eseményt értünk, mint egy haláleset, egy szakítás, családi konfliktusok, költözés, veszekedések, iskolában átélt nehézségek, sikertelenség. Pedig ezeken kívül is igen széles azoknak a történéseknek a tárháza, amelyek bevésődhetnek az elménkbe, és hatást gyakorolhatnak a mindennapjainkra. Vegyünk néhány példát, hogy érthetőbb legyen!
Vannak olyanok, akik hosszabb idő óta bizalom-problémákkal küzdenek. Ennek számos oka gyökerezhet a múltban. A legkézenfekvőbb arra gondolni, hogy egyszer valaki visszaélt a belé fektetett bizalommal, de ez nem feltétlen ennyire súlyos dologban nyilvánul meg. Magunk is lehetünk a saját bizalmatlanságunk forrása, például ha valaki gyerek- vagy fiatalkorában félt igazat mondani a szüleinek, vagy valamilyen okból sűrűn hallatott hazugságokat, akkor nagyobb valószínűséggel feltételezi másokról is azt, hogy nem mondanak igazat. Ez nem egy egyszeri, traumatikus esemény, mégis nagyon mély nyomot hagyhat az ember elméjében.
Ha valaki elutasítja a kedvességet, vagy nehezebben vehető rá kötődésre, gyengédségre, még nem biztos, hogy nem kapott szeretetet gyermekkorában, vagy túlféltették a szülei. Előfordulhat, hogy olyan családban nőtt fel, ahol a távolságtartás természetes volt, vagy rossz tapasztalatai voltak olyan emberekkel kapcsolatban, akik túl könnyen alakítottak ki bensőséges kapcsolatot másokkal. Ez egyfajta védekező mechanizmust alakít ki benne, ami tudattalanul is befolyásolja az emberekhez való viszonyát, hiszen könnyen megeshet, hogy mások negatív tapasztalatát is sajátjaként éli meg.
Az elutasító magatartás, irányuljon az bármire is, sokféle tapasztalatból eredeztethető. Nem muszáj, hogy valamilyen extrém módon meghökkentő, drámai és traumatikus legyen. Egyszerűen egy hétköznapi helyzet is előidézhet bennünk reakciókat, mégpedig azért, mert az elménk folyamatos befogadója a külvilág ingereinek, és a viselkedésünk pedig egy folyamatos reakció azokra. Az ismert történéseket ismerős válaszok fogják követni, amelyek az idők előrehaladtával folyamatosan alakulnak bennünk. Ezért, még ha egy-egy negatív vagy akár kiugróan pozitív tapasztalatot nem is élünk meg sokként vagy traumaként, később mégis óriási hatást gyakorolhat mind a magatartásunkra, mind az attitűdünkre. Ez pedig a döntéseink alapját képezi.
Varga Ágnes Kata
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.