Önszeretet és önzőségre utaló jelek

Az önzőség az talán a legalapvetőbb emberi tulajdonság, amit mélyen magunkban hordozunk, s talán ez a tulajdonságunk tör elő a legtöbbször, ráadásul úgy, hogy észre sem vesszük, hogy úrrá lett rajtunk az önzés.

Az énszeretet nem a másokért való áldozathozás hiánya, hanem a folyamatos önfeláldozás feladása.

Az életben kompromisszumokat kell hozni - és ez így van rendben. Azonban egyáltalán nem mindegy hogy áldozatot hozol másokért vagy feláldozod magad másokért! (Nem véletlen, hogy a "mártír-játszmáktól" legtöbbünknek görcsbe rándul a gyomra, hiszen gyakran az önzés egyik rejtett és legdestruktívabb formája éppen az önfeláldozás!)

Áldozathozás szempontjából tehát azt fogalmazhatjuk meg: önző és énszerető ember között az a különbség, hogy míg előbbi mindig első helyet kíván, utóbbi nem mindig utolsóként szeretne sorra kerülni.

Az énszeretet nem az önmagunkkal szembeni engedékenység, hanem az önmagunkkal szembeni tisztelet.

"Szeretem magam, tehát azt csinálom amit akarok!" - sokan félreértik az önszeretetben rejlő szabadságot.

Önmagunk szeretete valóban felszabadíthat bennünket, ez azonban nem jelenti azt, hogy az "énszeretet" palástja mögé bújva teret adjunk a kicsapongásoknak.

Aki önmaga szeretetére hivatkozva "jutalmazza meg" magát 3 doboz csokoládéval péntek este, elfelejti, hogy az önmagunknak szabott korlátok önmagunk tiszteletének a jelei.

Nem kell átesni a ló túloldalára és önkorbácsolással fegyelmezni magunkat. Fontos, hogy megtanuljunk magunkkal elnézőek lenni, amikor hibázunk és igenis engedjük meg magunknak néha azt a kocka csokoládét... de emlékezzünk azokra a határokra, amelyeket szeretettel húztunk önmagunk számára.

Mi áll az önző viselkedés hátterében?

A szakértők szerint a túlzott önzőség gyakran a gyermekkori környezet, a neveltetés, illetve a különböző problémák hatására alakul ki, valamint sokszor az alacsony érzelmi intelligencia velejárója. Az egoista emberek néha észre sem veszik, hogy ártanak, fájdalmat okoznak másoknak, azt pedig főleg nem látják, mi a gond a viselkedésükkel. Éppen ezért, ha felhívják rá a figyelmüket, akkor általában sértődéssel, haraggal reagálnak, így ez nem mindig a legjobb megoldás.

Megérdemelt önzés

Bár egy nőnek mindig sok energiája és szeretete van, néha nekünk is szükségünk van a feltöltődésre. Természetesen meghallgatjuk a szüleink, vagy akár a legjobb barátnőink összes búját-baját, kedvesek vagyunk és segítőkészek a kollegáinkkal, emellett pedig jó barátnők vagy feleségek, de ahhoz hogy ez így menjen, szükségünk van néha arra, hogy kicsit törődjünk magunkkal is. Sokan önző dolognak tartják, ha az ember időt szán magára, megkaphatjuk, hogy mennyire figyelmetlenek és énközpontúak vagyunk, emellett pedig persze még sok mást is.

Azonban szükségünk van némi önzőségre ahhoz, hogy néha boldogok lehessünk. Nem lehet mindig önzetlennek lenni, hiszen ha mindig csak mások kedvére teszünk, és mások életével foglalkozunk, az egy idő után akár teljesen fel is emészthet minket. A lényeg, hogy nem tesz jót nekünk, ha mindig csak mások vágyait teljesítjük, néha előre kell engedni magunkat, hogy elkerüljük a bajt, és hogy boldogok lehessünk.

Hagyjunk időt a saját magunkkal való foglalkozásra. Ha már régen nem volt ilyen, akkor bátran vegyünk ki egy napot, ami csak a miénk. Ezen a napon végre összeszedhetjük a gondolatainkat, foglalkozhatunk a saját dolgainkkal és feltöltődhetünk újra energiával, hogy ismét elbűvölőek lehessünk.

Néha engedjünk meg magunknak apró dolgokat, például a csokit, amit nem szoktunk megvenni, vagy a leértékelt ruhát, ami megtetszett a kirakatban, igyekezzünk ne csak másokat, de magunkat is boldoggá tenni.

Szerző: Udvari Fanni