Menü

Érzelemmentes kapcsolatok kontra magány?

A párkapcsolatokban való eligazodás sohasem tartozott a könnyű műfajok közé. Az érzelmeink nem tartoznak az irányítható kategóriába. Ha mégis megpróbáljuk erőltetni magunkat, abból általában hatalmas önáltatás lesz. Éppen ezért annyira nehéz jól dönteni érzelmi kérdésekben. Sosem tudhatjuk, hogy a világképünk hat az érzelmi beállítottságunkra, vagy fordítva. És sosem tudhatjuk, melyikre érdemes hagyatkozni.

Az viszont biztos, hogy utálunk egyedül lenni. Vannak emberek, akik kifejezetten élvezik az egyedüllétet, de mivel az ember társas lény, a magány sokak számára negatív érzést kelt. Olyan, mintha valamiféle selejtességet hangsúlyozna, pedig ez koránt sem igaz. Az egyedüllét egy állapot, ami döntések következményeként jön létre, és ugyanúgy rengeteg lehetőséget biztosít, mint a párkapcsolat. Ezt azonban sokan nem így látják. Manapság a kapcsolatfüggőség igen gyakori, és általában nagyon mély kiábrándultság jelzi a jelenlétét.

A magány félelmetesen hangzik számunkra. Elhagyatottságot, magunkra hagyatottságot jelképez. Az egyedüllétet pedig szeretjük a magánnyal azonosítani. Csakhogy mindez nem ok arra, hogy érzelemmentes, semmiféle hozamot nem jelentő kapcsolatokban ragadt zombikká váljunk. Azok a párkapcsolatok, amelyek az embertől rengeteg energiát, időt és erőfeszítést követelnek, viszont nem hoznak megfelelő boldogságot, érzelmi stabilitást és biztonságot, inkább tűnnek üres egymás mellettiségnek, mint kapcsolatnak.

Az üres kapcsolatok felismerhetőek a motiváció nagyfokú hiányáról. Felmerülhet benne nagyobb igény az egyedüllétre, a magánszférára, a külön-külön végzendő szabadidős tevékenységekre, az irreálisan nagy énidőre és szórakozási időre, s mindez további elhidegüléshez vezethet. A legnagyobb probléma pedig ezekkel a kapcsolatokkal az, hogy a felek úgy érzik, nincs más választásuk: vagy egy mindkettőjüket félrevezető, feleslegesen leláncoló kapcsolatban vannak, vagy teljesen egyedül. Nincs átmenet, nincs boldog egyedüllét vagy boldog párkapcsolat, nincs remény a jobbra, ezért „jó lesz így is”. Ez az apátia pedig több embert sodor a depresszió szélére, mint gondolnánk.

Itt az ideje annak, hogy ahelyett, hogy mindent fekete-fehérben látnánk, megtanuljunk árnyaltabban szemlélni, meglátni az átmeneteket, meglátnia lehetőségeket. Ezeket senki sem fogja elénk tárni, de elrejteni sem. Ha kiegyensúlyozottan és egészségesen gondolkodunk, akkor az egyedüllétünk sem torkollik feltétlenül magányosságba. Ha pedig individuumként nem tudjuk magunkat hová tenni, akkor mindezen egy párkapcsolat sem feltétlenül javít. Különösen akkor, ha abban az érzelmek háttérbe szorultak.

Ami hiányozni fog a karantén után

A karantén keserves kényszerdöntés volt és a javunkat szolgálta, mégis nehéz volt elviselni a bezártságot, azonban kétségtelenül voltak, vagy vannak olyan oldalai, amelyek talán mégis a javunkat szolgálták.

Verbális bántalmazás: semmiség vagy bűncselekmény?

Mit tehetünk abban az esetben, ha úgy érezzük verbális bántalmazás áldozatai vagyunk? Egyáltalán mi számít bántalmazásnak? És mi a következménye annak, ha valaki visszaél a törvény korlátozó erejével?

Ne szorongj többé!

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre.

Mi történik, ha éhezünk?

Mi történik, ha éhezünk? Mit jelent a mennyiségi és mit a minőségi éhezés? Mi a megoldás?

Az igaz barátok nyomában

A barátságokról általában nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy mennyire stabilak és tartósak. Vannak olyan emberek, akiket évekig jó barátnak tartunk, és amikor előkerül valamilyen konfliktus, rájövünk, hogy nem volt igazi.