A várakozás pszichológiája

Rengeteget várunk. Várunk a kávénkra, a pirítósra, várunk a dugóban ülve, várunk a buszra, a boltban a fizetésre, az ügyfélszolgálatra, az orvosra, mindenre. Várunk, és közben nyomkodjuk a telefont, és ha túl sokáig tart, hát gyakran kiakadunk, hogy mi az ördögért kell így elcseszni az időnket.

A várakozás lényege valójában ez: örülni valaminek előre, izgatottan számolgatni, még mennyi idő van hátra. Ez a folyamatos pozitív stressz jótékony hatással van a hangulatunkra, jobban vesszük a mindennapok kihívásait és akadályait, könnyebben túltesszük magunkat az apró bosszúságokon. Ráadásul várni valamire néha legalább annyira jó, mint megkapni azt a valamit. Így van ez az adventtel is, és ezért fontos, hogy nyugodtan és relaxáltan készülhessünk az ünnepre. A várakozást segítik a kis szertartások: a karácsonyi zene hallgatása, az ajándékok kiválasztása és becsomagolása is ezek közé tartozik. Viszont fontos, hogy ez ne csapjon át rohanásba, ne váljék teherré.

A várakozás öröme

A dopamin egy úgynevezett neurotranszmitter, vagyis idegsejtek közötti ingerületátvivő anyag az agyban. Fontos szerepet tölt be a jutalmazásban, mivel felszabadulása által örömérzetet kelt az emberben. Így motiválva vagyunk, hogy minél több olyan cselekedetet hajtsunk végre, ami a folyamatot elősegíti. A dopamin abban az esetben aktiválódik, ha a személyt valamilyen pozitív behatás éri vagy elővételez valamilyen jutalmat.

Sokkal könnyebb lelkileg úgy várnunk valaminek az eljövetelét, ha nem a hiány feloldását reméljük tőle, hanem valami olyan új dolgot, ami még teljesebbé teszi jelenlegi életünket. Aki kiegyensúlyozott, harmonikus lelkiállapotban képes a várakozásra, az tudja csak meglátni annak szépségét. Aki félelemmel, haraggal a lelkében reménykedik új dolgok eljövetelében, saját életét teszi nehezebbé. Ráadásul a szorongástól sokkal lassabbnak tűnik az idő múlása, tehát a várakozás biztosan maga lesz a szenvedés. A szorongással, félelemmel eltöltött idő távolabb visz minket a vágyott állapottól.

Az állandó elégedetlenség, újabb elégedetlenséget szül. Érdemes időt szentelni azokra a dolgokra, ami már a miénk, és a hála érzésével megtölteni a lelkünket. Ha az életünkben megtalálható értékekre helyezzük a fókuszt, kevesebb hely és érzés marad a hiány állapotának. A bőség pedig idővel biztosan további bőséget szül.

A szüntelen várakozás helyett élvezzük ki a jelen pillanatát. Véleményem szerint mindig lehet találni valamit a jelen helyzetünkben is, ami örömöt adhat a mindennapokban. Ne a nagy, látványos dolgokat keressük, hanem találjuk meg az apróságokban rejlő csodát. Egy kedves mosoly, egy segítő kéz, egy szerelmes csók, egy önzetlen gesztus. Ezek azok a dolgok, amik igazán örömtelivé varázsolják az életet.

Ha pedig tényleg nagyon várat magára a célod, vizsgáld meg, mi lehet az oka a késlekedésének? Biztos, hogy a te célodért tevékenykedsz? Minden oldalról megvizsgáltad a helyzetet? Mit tudnál még tenni? Mit tudnál másképpen tenni? Járd körbe a témát és keress minél több nézőpontot és perspektívát.

Vizualizáld a vágyott állapotot és hagyd, hogy átjárja az egész testedet-lelkedet-szellemedet az élmény. Minden egyes érzékszervedet vond be a vizualizációba, és hozd a jelenbe a sikered élményét.

Szerző: Udvari Fanni