Nemcsak támogató szülők léteznek
- Dátum: 2020.06.25., 17:02
- Varga Ágnes Kata
- család, elvárás, frusztráció, gyermek, hatás, kapcsolat, következmény, lélek, lélektan, ok, otthon, psziché, pszichológia, stressz, szükséglet, szülő, támogatás, típus
Szülővé válni nemcsak a biológiai funkciók által lehet. Csakis azért, mert valaki fizikálisan képes létrehozni egy új emberi életet, nem biztos, hogy képes szülő lenni. Az, ami meghatározza egy utód jövőjét, sokkal inkább a lélektani dolgokban keresendő. A szeretet, a megbecsülés, az elfogadás, a feltétel nélküli támogatás olyan dolgok, melyekért egy gyermeknek nem kell könyörögnie, nem kell tennie semmit, viszont meg kell becsülnie. Azonban nem mindenki egyforma mértékben kapja ezt meg.

Azok a szülők, akik valamilyen oknál fogva mégsem tudják ezt megadni a gyermeküknek, nem válnak rögtön rossz szülővé. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, érzelmekkel, viharokkal, kétségekkel. Egy apuka vagy anyuka sem születik a gyermeknevelés titkos receptjével, sem végtelen türelemmel. A szülői feltétlen szeretet nem egy pillanatnyi állapot, hanem a hosszú évek mentalitása.
Vannak azonban olyanok, akik eszközként használják fel gyermeküket. Az úgynevezett ambivalens szülők tudatos szinten elfogadják a szülői szerepet, de tudattalan szinten elutasítják azt. Számukra a gyermek egy eszköz, például a családi élet kiteljesedéséhez, egy partnerrel való kapcsolat biztossá tételéhez, vagy bizonyításhoz. Általában az ilyen szülőkből lesznek a számonkérő, túl nagy elvárásokkal rendelkező apukák és anyukák. Számukra a kisajátítás és a gyerekek irányítása jelenti a teljességet, és úgy érzik, a gyerekük tartozik nekik a felnevelésért cserébe.

Ha egy gyermek viszonya nem jó a szüleivel, ráadásul éveken keresztül, az sokkal nagyobb stresszt rak rá, mint amennyit egyedül képes elviselni. Ennek az az egyik oka, hogy legalább egy megnyugtató, biztonságos helyre mindenkinek szüksége van. Az érzelmi biztonság olyan menekülőút, amelybe akkor is lehet kapaszkodni, ha az egyébként állandóan változó világ próbára tesz bennünket. Általában ezt a család, az otthoni környezet jelenti. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a szükségletet nem mindenki számára elégíti ki az otthona. Ha valaki nem kap támogatást otthonról, annak nagyon nehéz ezt a későbbiekben pótolni. Még ha a baráti társasága biztonságos környezetet is nyújt számára, akkor is elképzelhető, hogy a párkapcsolatában vagy a munkakapcsolataiban instabil és bizalmatlan lesz.
Tehát, mielőtt elkönyveljük, hogy a szüleitől mindenki a lehető legtöbbet kapja, és a lehető legjobb nevelésben részesül, jusson eszünkbe, hogy igazából a szülő-gyerek kapcsolatok pont annyira sokfélék, mint az emberek.
Varga Ágnes Kata
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.