Az álmok és a valóság határán
- Dátum: 2020.08.28., 16:22
- Varga Ágnes Kata
- agy, álom, alvás, betegség, érzelem, ideggyógyászat, képzelet, lélek, mentális, neurológia, orvos, probléma, pszichológia, pszichológus, segítség, szakértő, tanács, test, trauma, valóság, vélemény
Az álmok mind az orvostudomány, mind a pszichológia számára rejtélyes, nehezen kutatható tényezők. Nehéz elhatárolni, mind agyi funkcióként, mind az elme képződményeként. Mégis sokszor próbálkozunk meg a megértéssel és a feltérképezéssel, amely olykor hasznos, máskor veszélyes dolog. Egyrészt azért, mert igencsak alternatív megoldásokba is ütközhetünk, amelyek megtéveszthetnek és hamis útra terelhetnek bennünket. Másrészt pedig olyan dolgokra is rávehetnek, amelyek a testi és szellemi egészségünkre is rossz hatással lehetnek. Tehát, bármennyire is nehéz elfogadni, hogy keveset tudunk és tudhatunk, nem szabad tévképzetek rabjaivá válnunk. Ha valódi válaszok érdekeknek bennünket, csakis olyanoktól fogadjuk el azokat, akik valóban az agyi működések szakértői.
Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Segítségünkre lehet az internet, de ha nem bízunk a világhálón fellelhető cikkek, közlemények hitelességében, akkor akár személyes konzultációt is kérhetünk. Megfigyeléseinkkel, kérdéseinkkel kapcsolatban a szakértők szívesen adnak választ.
Bizonyos jelenségek esetén pedig mindenképp érdemes szakértő segítségét kérni. Vannak az álmoknak olyan tulajdonságai, melyek lehetővé teszik a valóság és az álom megkülönböztetését. Vagyis, amikor álmodunk, a tudatunk egy bizonyos része valószínűleg érzékelni fogja, hogy amit átélünk, nem a valóság. Ha az álom közben ez nem is tudatosul, éber állapotunkban tudni fogjuk, hogy az álom véget ért, és ami alvó állapotunkban történt, az a valóságban nem történt meg. Ha ebben a jelenségben valami hibát érzékelünk, vagy többször előfordul, hogy nem tudjuk az álmot a valóságtól elvonatkoztatni, akkor mindenképp érdemes szakembert felkeresni.
Az álmok és a valóság összekeverése olykor csak fáradtságra, kimerültségre utal, máskor viszont komoly mentális problémákat jelez. Tehát, ne hagyjuk, hogy a gondjaink felemésszenek, hanem kérjük még időben az orvosok és pszichológusok segítségét!
Varga Ágnes Kata
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?