Menü

Az álmok és a valóság határán

Az álmok mind az orvostudomány, mind a pszichológia számára rejtélyes, nehezen kutatható tényezők. Nehéz elhatárolni, mind agyi funkcióként, mind az elme képződményeként. Mégis sokszor próbálkozunk meg a megértéssel és a feltérképezéssel, amely olykor hasznos, máskor veszélyes dolog. Egyrészt azért, mert igencsak alternatív megoldásokba is ütközhetünk, amelyek megtéveszthetnek és hamis útra terelhetnek bennünket. Másrészt pedig olyan dolgokra is rávehetnek, amelyek a testi és szellemi egészségünkre is rossz hatással lehetnek. Tehát, bármennyire is nehéz elfogadni, hogy keveset tudunk és tudhatunk, nem szabad tévképzetek rabjaivá válnunk. Ha valódi válaszok érdekeknek bennünket, csakis olyanoktól fogadjuk el azokat, akik valóban az agyi működések szakértői.

Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Segítségünkre lehet az internet, de ha nem bízunk a világhálón fellelhető cikkek, közlemények hitelességében, akkor akár személyes konzultációt is kérhetünk. Megfigyeléseinkkel, kérdéseinkkel kapcsolatban a szakértők szívesen adnak választ.

Bizonyos jelenségek esetén pedig mindenképp érdemes szakértő segítségét kérni. Vannak az álmoknak olyan tulajdonságai, melyek lehetővé teszik a valóság és az álom megkülönböztetését. Vagyis, amikor álmodunk, a tudatunk egy bizonyos része valószínűleg érzékelni fogja, hogy amit átélünk, nem a valóság. Ha az álom közben ez nem is tudatosul, éber állapotunkban tudni fogjuk, hogy az álom véget ért, és ami alvó állapotunkban történt, az a valóságban nem történt meg. Ha ebben a jelenségben valami hibát érzékelünk, vagy többször előfordul, hogy nem tudjuk az álmot a valóságtól elvonatkoztatni, akkor mindenképp érdemes szakembert felkeresni.

Az álmok és a valóság összekeverése olykor csak fáradtságra, kimerültségre utal, máskor viszont komoly mentális problémákat jelez. Tehát, ne hagyjuk, hogy a gondjaink felemésszenek, hanem kérjük még időben az orvosok és pszichológusok segítségét!

Varga Ágnes Kata

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.