Menü

A nagy korkülönbség következményei

Tinédzserkorban még az öt év is nagy korkülönbségnek tűnhet, de ezt nem lehetetlen áthidalni.Később a 10-12 év tartozik ebbe a kategóriába. Ha azonban tiniként sikerült beleesned egy nálad tizen-huszonévekkel idősebb férfiba, ott már elég kevés az esély rá, hogy van közös jövőtök.

Ezekben a kapcsolatokban a tolerancia és az elfogadás megélése is sokkal aktívabban van jelen, mint korban egymáshoz közelebb álló pároknál.

Negatívumot nem is nagyon tudok mondani, esetleg azt, hogy ha a férfi 20-25 évvel idősebb, akkor nem biztos, hogy a gyermek nevelésénél végig párja mellett tud maradni. Nem törvényszerű, hogy a fiatalabb nő kilépne a kapcsolatból, mert ezek a férfiak tényleg nagyon odafigyelnek a nőkre, ez a fajta figyelem és odaadás pedig a fiatalabb generációnál még nem feltétlenül van jelen.

A férfiak szempontjából vonzó lehet a tapasztalt, toleráns nő, akinek nem kell egzisztenciát felmutatni és akit nem kell elkápráztatni. Egy közel 20 évvel idősebb nő nem hárítja a szexet, örül neki, önbizalmat – és legyünk őszinték ragyogást is – ad neki, hogy fiatalabb kedvese kívánja, általában toleránsabbak is.

Mindezek ellenére legtöbbször a nők szoktak kilépni ezekből a kapcsolatokból, ha a fiatalabb férfiak elkezdenek túlzottan ragaszkodni, egy idő után „friss levegőre” vágynak.

Veszély lehet, ha a felek eltérő életciklusa miatt igényeik feloldhatatlanul különböznek. A fiatal élni akar, az idősebb már nyugalomra vágyna. A fiatal gyermeket akar, az idősebb férfi viszont nem akar már új családot. Később az is felmerül, hogy a fiatal tud-e majd felelősséget vállalni, támaszként jelen lenni idősebb partnere mellett? 10-15 év korkülönbségnél ráadásul már megjelenik a generációs ellentét is.

Nem kell megmaradni rossz kapcsolatokban.

Ugyanakkor a szerelem vagy a párkapcsolat nem az életünk végső célja, alfája és ómegája. Nem kell csupán azért ragaszkodnunk hozzá, mert ad egyfajta státuszt a külvilág felé, s pláne nem kell maradnunk akkor, ha a kapcsolatban nem bánnak velünk jól. Ha elég bátrak vagyunk váltani, sokkal minőségibb szerelmek jönnek az életünkbe.

Megválogatjuk, kiben bízunk.

Fiatalon még nem csupán isszuk szerelmünk minden szavát, de el is hisszük. Idősebb fejjel már könnyebben kiszúrjuk ki az, aki csak áltat, aki az egóját növelő hazugságokkal kábít, már apró jelekből látjuk, melyik férfi őszinte, és melyik nem. Nagy kincs ez, hiszen birtokában tényleg csak abban bízunk meg, aki érdemes rá.

Persze ezen típusú kapcsolatok is sokáig működhetnek, de időnként kompromisszumokat kell hozni értük. Ha adottak a közös célok, közös kedvtelések, akkor van erőforrás, ami elegendő hajtóerőt biztosíthat a jövőre is.

Szerző: Udvari Fanni

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.

Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk

Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.