A nagy korkülönbség következményei
- Dátum: 2020.10.14., 02:12
- Udvari Fanni
- cél, érzelem, férfi, hajtóerő, kapcsolat, korkülönbség, nő, pár, szerelem
Tinédzserkorban még az öt év is nagy korkülönbségnek tűnhet, de ezt nem lehetetlen áthidalni.Később a 10-12 év tartozik ebbe a kategóriába. Ha azonban tiniként sikerült beleesned egy nálad tizen-huszonévekkel idősebb férfiba, ott már elég kevés az esély rá, hogy van közös jövőtök.

Ezekben a kapcsolatokban a tolerancia és az elfogadás megélése is sokkal aktívabban van jelen, mint korban egymáshoz közelebb álló pároknál.
Negatívumot nem is nagyon tudok mondani, esetleg azt, hogy ha a férfi 20-25 évvel idősebb, akkor nem biztos, hogy a gyermek nevelésénél végig párja mellett tud maradni. Nem törvényszerű, hogy a fiatalabb nő kilépne a kapcsolatból, mert ezek a férfiak tényleg nagyon odafigyelnek a nőkre, ez a fajta figyelem és odaadás pedig a fiatalabb generációnál még nem feltétlenül van jelen.
A férfiak szempontjából vonzó lehet a tapasztalt, toleráns nő, akinek nem kell egzisztenciát felmutatni és akit nem kell elkápráztatni. Egy közel 20 évvel idősebb nő nem hárítja a szexet, örül neki, önbizalmat – és legyünk őszinték ragyogást is – ad neki, hogy fiatalabb kedvese kívánja, általában toleránsabbak is.
Mindezek ellenére legtöbbször a nők szoktak kilépni ezekből a kapcsolatokból, ha a fiatalabb férfiak elkezdenek túlzottan ragaszkodni, egy idő után „friss levegőre” vágynak.
Veszély lehet, ha a felek eltérő életciklusa miatt igényeik feloldhatatlanul különböznek. A fiatal élni akar, az idősebb már nyugalomra vágyna. A fiatal gyermeket akar, az idősebb férfi viszont nem akar már új családot. Később az is felmerül, hogy a fiatal tud-e majd felelősséget vállalni, támaszként jelen lenni idősebb partnere mellett? 10-15 év korkülönbségnél ráadásul már megjelenik a generációs ellentét is.

Nem kell megmaradni rossz kapcsolatokban.
Ugyanakkor a szerelem vagy a párkapcsolat nem az életünk végső célja, alfája és ómegája. Nem kell csupán azért ragaszkodnunk hozzá, mert ad egyfajta státuszt a külvilág felé, s pláne nem kell maradnunk akkor, ha a kapcsolatban nem bánnak velünk jól. Ha elég bátrak vagyunk váltani, sokkal minőségibb szerelmek jönnek az életünkbe.
Megválogatjuk, kiben bízunk.
Fiatalon még nem csupán isszuk szerelmünk minden szavát, de el is hisszük. Idősebb fejjel már könnyebben kiszúrjuk ki az, aki csak áltat, aki az egóját növelő hazugságokkal kábít, már apró jelekből látjuk, melyik férfi őszinte, és melyik nem. Nagy kincs ez, hiszen birtokában tényleg csak abban bízunk meg, aki érdemes rá.
Persze ezen típusú kapcsolatok is sokáig működhetnek, de időnként kompromisszumokat kell hozni értük. Ha adottak a közös célok, közös kedvtelések, akkor van erőforrás, ami elegendő hajtóerőt biztosíthat a jövőre is.
Szerző: Udvari Fanni
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.