Menü

A nagy korkülönbség következményei

Tinédzserkorban még az öt év is nagy korkülönbségnek tűnhet, de ezt nem lehetetlen áthidalni.Később a 10-12 év tartozik ebbe a kategóriába. Ha azonban tiniként sikerült beleesned egy nálad tizen-huszonévekkel idősebb férfiba, ott már elég kevés az esély rá, hogy van közös jövőtök.

Ezekben a kapcsolatokban a tolerancia és az elfogadás megélése is sokkal aktívabban van jelen, mint korban egymáshoz közelebb álló pároknál.

Negatívumot nem is nagyon tudok mondani, esetleg azt, hogy ha a férfi 20-25 évvel idősebb, akkor nem biztos, hogy a gyermek nevelésénél végig párja mellett tud maradni. Nem törvényszerű, hogy a fiatalabb nő kilépne a kapcsolatból, mert ezek a férfiak tényleg nagyon odafigyelnek a nőkre, ez a fajta figyelem és odaadás pedig a fiatalabb generációnál még nem feltétlenül van jelen.

A férfiak szempontjából vonzó lehet a tapasztalt, toleráns nő, akinek nem kell egzisztenciát felmutatni és akit nem kell elkápráztatni. Egy közel 20 évvel idősebb nő nem hárítja a szexet, örül neki, önbizalmat – és legyünk őszinték ragyogást is – ad neki, hogy fiatalabb kedvese kívánja, általában toleránsabbak is.

Mindezek ellenére legtöbbször a nők szoktak kilépni ezekből a kapcsolatokból, ha a fiatalabb férfiak elkezdenek túlzottan ragaszkodni, egy idő után „friss levegőre” vágynak.

Veszély lehet, ha a felek eltérő életciklusa miatt igényeik feloldhatatlanul különböznek. A fiatal élni akar, az idősebb már nyugalomra vágyna. A fiatal gyermeket akar, az idősebb férfi viszont nem akar már új családot. Később az is felmerül, hogy a fiatal tud-e majd felelősséget vállalni, támaszként jelen lenni idősebb partnere mellett? 10-15 év korkülönbségnél ráadásul már megjelenik a generációs ellentét is.

Nem kell megmaradni rossz kapcsolatokban.

Ugyanakkor a szerelem vagy a párkapcsolat nem az életünk végső célja, alfája és ómegája. Nem kell csupán azért ragaszkodnunk hozzá, mert ad egyfajta státuszt a külvilág felé, s pláne nem kell maradnunk akkor, ha a kapcsolatban nem bánnak velünk jól. Ha elég bátrak vagyunk váltani, sokkal minőségibb szerelmek jönnek az életünkbe.

Megválogatjuk, kiben bízunk.

Fiatalon még nem csupán isszuk szerelmünk minden szavát, de el is hisszük. Idősebb fejjel már könnyebben kiszúrjuk ki az, aki csak áltat, aki az egóját növelő hazugságokkal kábít, már apró jelekből látjuk, melyik férfi őszinte, és melyik nem. Nagy kincs ez, hiszen birtokában tényleg csak abban bízunk meg, aki érdemes rá.

Persze ezen típusú kapcsolatok is sokáig működhetnek, de időnként kompromisszumokat kell hozni értük. Ha adottak a közös célok, közös kedvtelések, akkor van erőforrás, ami elegendő hajtóerőt biztosíthat a jövőre is.

Szerző: Udvari Fanni

Feszültség, fáradtság és csokoládé – hogyan alakul ki a stresszevés ördögi köre?

Az étkezés és az érzelmeink között szorosabb kapcsolat van, mint gondolnánk. Egy nehéz nap után könnyebben nyúlunk édességekhez és nassolnivalókhoz, az evés pedig rövid időre megnyugvást hozhat. Azonban hogyan különböztethetjük meg a valódi éhséget a stresszevéstől?

„Bocsi, nem tehetem, a vallásom nem engedi”

Létezik egy vallás, ami azért jött létre, hogy végre könnyebben tudjunk nemet mondani.

Meghízás és a szociális szorongás kapcsolata

A meghízás nemcsak fizikai, hanem lelki és társas következményekkel is járhat. Bár önmagában a túlsúly nem okoz automatikusan szociális szorongást, sok embernél hozzájárulhat annak kialakulásához vagy felerősödéséhez. A testkép megváltozása, a negatív társadalmi visszajelzések és az önbizalom csökkenése egyaránt szerepet játszhatnak ebben.

A humor gyógyító ereje

A humor az emberi élet egyik legkülönlegesebb ajándéka. Egy őszinte nevetés képes feloldani a feszültséget, javítani a hangulatot, közelebb hozni egymáshoz az embereket, és még az egészségünkre is kedvező hatással lehet. Bár a humor nem helyettesíti az orvosi kezelést, egyre több kutatás igazolja, hogy fontos szerepet játszik a testi és lelki jóllét megőrzésében. Nem véletlen, hogy a nevetést gyakran a „legjobb gyógyszerként” emlegetik.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.