Nem haragszik, csak éhes

A diétázás egy normál, hagyományos típusú vagy mennyiségű étkezéshez képest nagyobb eséllyel teszi az embereket morcossá, ingerlékennyé és haragossá. Vajon mi az oka ennek?

Már az is eleve ördögi kör, hogy míg korábban a haragunkat, bánatunkat, rosszkedvünket, jókedvünket, idegességünket evésbe fojtottuk, most épp ezt tilos tennünk a diéta alatt, amitől csak még frusztráltabbak vagyunk, s ráadásul érzelmi hullámvölgyekkel is meg kell küzdenünk.

Minden jeles alkalmat - esküvőt, születésnapot, karácsonyt, névnapot, stb. - evéssel ünneplünk, nem csoda, ha furcsa ezután egy életmódváltás, amikor az ételre tápanyagként tekintünk és nem jutalmazásnak.

Ha megtesszük magunknak azt a szívességet, hogy búcsút mondunk az érzelmi evésnek, az egészséges táplálkozás könnyebbé válik.

Addig azonban nehéz az út. A diétázás egy normál, hagyományos típusú vagy mennyiségű étkezéshez képest nagyobb eséllyel teszi az embereket morcossá, ingerlékennyé és haragossá, mert nem azt a komfortérzetet kapja először egy diétás fogástól, vagy nem a kedvenc csokiját eheti a végén, esetleg nem tud válogatni a menükből a munkahelyére, hiszen azok lisztesek, panírral készültek, tésztafélék, esetleg cukrosak és nem férnek bele egy diétába.

Nyilván nem őszinte a mosolya egy ebéd utáni desszertként almát majszoló embernek, mint annak, aki elégedetten tolja a fánkot, a jégkrémet, vagy nápolyit, csokit.

Egy diétában nem feltétlen éhes az ember, hiszen lehet azt okosan is csinálni, jóllakottan, nem pedig koplalva, de a folyamatos önuralom következtében nagyobb valószínűséggel viselkednek az emberek agresszívan mások iránt. A diétázó emberek ingerlékenyebbek, talán a kevés szénhidrátbevitel okozza, ezért sem díjazom a túlzottan szigorú szénhidrát megvonással járó étrendeket.

A divatdiéták közül a szénhidrátcsökkentett, sokszor szinte szénhidrátmentes diéták a legnépszerűbbek, a legtöbben legalábbis azt hiszik, hogy egészséges dolog a szénhidrátról lemondani, holott nem biztos, hogy az a legfőbb ellenség. Ha lassú felszívódású, minőségi szénhidrátokat fogyasztunk, nem kell tartanunk tőle, hogy akadályozza a fogyást, ellenben a túlzott zsírbevitel, transzzsír-fogyasztás már sokkal károsabb.

A test első számú energiaforrása a szénhidrát, ezért ha hosszú távon megvonjuk magunktól, annak azok lesznek a következményei, amit a cím sugall: ingerültség, feszültség, rosszkedv.

Meg persze egy sor egészségügyi probléma is.

Az tény, hogy az agy megfelelő működéséhez naponta kb. 120 gramm szénhidrátra van szükség. A glükózmegvonás pedig nem csak időszakos, hanem hosszú távú következményekkel is járhat: fejfájás, a koncentráló képesség zavara, emlékezési problémák, idegesség, feszültség, szédülés, súlyosabb esetben akár ájulás is. A túlzottan kevés szénhidrátot tartalmazó diéták, önsanyargató koplalások ide vezetnek. Megéri?

Martinka Dia