Karantén gyerekekkel pro és kontra

Nem volt még ilyen soha azelőtt, hogy karanténba zárva az otthon legyen az elsődleges és egyetlen színtere a munkának, szórakozásnak, családi életnek, sportnak, tanulásnak, azonban a járványhelyzet számtalan új szokatlan feladat elé állított minket, különösen a kisgyermekes családokat. A hosszú karantén alatt újra kellett gondolnunk egy csomó mindent az eddigi életünkkel kapcsolatban.

A pozitív oldala annak, ha kisgyerekkel otthon vagyunk, hogy együtt vagyunk. Sajnos a barátokkal és rokonokkal nem tudunk találkozni, de a szűk család együtt lehet, most tényleg van egymásra, egy puszira idő.

Nem kell korán kelni. Mert valljuk be, egy online oktatás nem olyan, hogy 6-kor kelünk és 7- rohanunk a buszra, pattanunk autóba, indulunk oviba, suliba, dolgozni. Egy online suli esetében fél 8-nál előbb fel sem kel a nagyfiam.

A gyerekek élvezik, hogy nem kell suliba menni, mi élvezzük, hogy nem kell dolgozni menni.

Ki lehet találni otthon is napirendet és lehet tartani, az étkezések, a tanulás, az esti teendők ugyanúgy keretbe foglalhatóak, helyet kaphat minden a maga idejében és a napirend megkönnyíti ebben az összekuszált szokás rendben az otthonlétet.

Új formákat kaphat az otthoni sport, újra gondoljuk az otthoni edzés kérdéskörét, más gyakorlatok, más edzéstípusok, otthon, nappaliban. Amikor szeretném, utazás nélkül, mondhatni ingyen, akár este 9-kor is. Nincs terembérlet, nincs másokhoz alkalmazkodás.

Nem kell tip-top kinézni, nem kell a frizurát reggelente megcsinálni, smink se kell otthon, magas sarkú sem játszik, ha úgy tetszik, egész nap maciban kóvályoghatunk a lakásban és megmondom őszintén, ez a része nekem bejön.

Javul a kapcsolatunk a párunkkal, hiszen sok időt tölthetünk együtt, végre nem kifogás, hogy alig találkozunk.

Nos, ezek voltak a jó oldalai a karanténnak, azonban érdekes, hogy a negatívumok is pont így kezdődnek és tulajdonképpen, ha őszinte akarok lenni, a negatívumok pont azok, amelyek kezdetben a pozitívumok voltak.

Már nem jó a gyerekeknek, hogy nem mehetnek suliba, nem találkozhatnak a többiekkel.

Nem szívesen dekkolok otthon, hiányoznak a kollegák és a munkahely.

Nem jó, hogy alig találkozunk a rokonokkal, barátokkal, hiányzik egy összejövetel, koncert, bál, buli, közös program.

Egymás agyára mennek a házastársak, mert már összezárva élünk hónapok óta és ez próbára teszi a kapcsolatokat.

Nehéz otthon lekötni a gyerekeket, tanulásra bírni, hiszen a szobájában zoom-olni a többiekkel csupa móka, semmint kötelességtudatból fakadó tanulás és tanóra.

A kisebbek unatkoznak és nyaggatnak szünetlen, nincs ovis pajtás, nincs közös játék.

A gyerek edzéseit már nem igazán tudjuk otthoni sportra átültetni, mert majd megbolondul a nagyfiam, annyira hiányzik neki a heti 2-3 fociedzés, a meccsekről nem is beszélve, de ezt a férjemről is elmondhatom. Amikor pedig az otthon kreatívan megoldott edzésről beszélek, akkor mindenre gondolok, csak a lakásban való focizásra nem. Na, arra pont nem.

Hiába a karantén, szülőként nem arról szól az élet MOST SEM, hogy leülök olvasni meg sorozatot nézni, mert „én csak gyerekkel vagyok otthon”. Önmagunkra pont még kevesebb idő jut. Ebből pedig eddig sem volt sok, ha pedig hozzáadom a kéthónapos babámat, aki szopizik, aki szintén állandó felügyeletet, foglalkozást és jelenlétet igényel, akkor azt hiszem a napi 24 óra, ha 48 lenne is kevés lenne.

A nagyszülők segítsége sem olyan, hiszen a karantén miatt az idősebbekre nagyobb figyelemmel kell lennünk és védeni kell őket.

Valószínű már mindenkinek elege van a felfordult életből és folyamatos óvintézkedésekből, a sok fertőtlenítőtől már sebes a kezünk, s épp elég régóta függünk a vírushelyzettől, de optimista vagyok és továbbra is abban bízom, hogy egy kis türelemmel átvészeljük ezt a majdnem egy éve tartó időszakot és hamarosan visszatérhetünk abba az életbe, amit akkor és eddig talán nem tudtunk értékelni.

Martinka Dia