A játékfüggőségről
- Dátum: 2021.02.16., 03:28
- Nagypál Bíborka Anna
- addiktív, függőség, játék, pc, pszichológia, számítógép, szükséglet, telefon
Az egyre fejlődő technológiák egyre fejlettebb játékokat, eszközöket hoznak létre. Ezek használata köztudottan függőséget okoz. A probléma valódi, következményekkel, elvonási tünetekkel járhat. A probléma már annyira komoly, hogy „kinevelő” intézeteket is létrehoztak.
Többféle eszköz létezik a játékra: ilyen az Xbox, a PlayStation, a PC és az egyre fejlettebb telefonok és táblagépek, amiken egyre magasabb minőségű és teljesítményű játékok lesznek elérhetőek. Lassan minden háztartásban található számítógép, vagy okoseszköz, ami potenciális veszély lehet nem csak a gyerekekre, de a felnőttekre is.

Miért is okoz függőséget egy játék? A játék annyira leköti a játékosokat, hogy számukra kvázi megszűnik létezni a külvilág. Tehát amíg játszanak, egy másik világba csöppenek és addig nem kell a tényleges problémáikkal foglalkozniuk. A színes és valósághű grafikák úgy lenyűgözik a felhasználókat, hogy saját világot teremt nekik, ezáltal úgy érzik, hogy kimenekültek a valóságból. A játék kezdetekor csak egy szimpla szokás a játszás metódusa, és akkor válik függőséggé, amikor hátrányossá az egyén tekintetéből. Például a saját szükségleteit felül írja a játék. Így járt egy fiatal, Chen Rong-you 2012-ben, aki kétszer 8 órás játékban vett részt a halála előtt. Fizikai előzményei is voltak a halál beálltának, ám ő ezt teljesen figyelmen kívül hagyta.
Az is egy komoly érv, hogy a játékosokat különböző feladat elé helyezik, kihívásokat kell teljesíteniük, és csak így fejlődhet a karakterük, így szerezhetnek jutalmakat, fegyvereket és pontokat. Ezért folyamatosan játékban kell lenniük. Ma már sok játékban észrevehető, hogy azért is jutalmat adnak, ha mindennap belép a személy az alkalmazásba. A játékfejlesztők azt is kihasználják, hogy kutatások szerint sok a játékosok között a munkanélküli. Nekik sok idejük van a játékra, ezért a folytonos online játék sikerélményt nyújt nekik. Sokkal fontosabbnak, szerencsésebbnek érzik magukat a játékban, mint a való világban.
Egy, a függőségeket felosztó szakirodalom szerint létezik szerfüggőség és viselkedési függőség. A viselkedési függőség esetén nem egy kémiai anyagtól függünk, hanem egy viselkedési mintázattól, amely, mint említettem, felülírja az élethez való szükségletek ellátását, és önkontroll vesztés állapota lép fel. Viselkedési függőség a játékfüggőség, a workaholic (munkamánia) jelensége, különféle evészavarok, szexuális függőségek, testedzésfüggőség és még folytathatnám a sort.

Milyen következményekkel jár a játékosok számára a függőség? Elvesztik az időérzéküket és háttérbe szorulnak az alapvető szükségletek. Órákig nem esznek, isznak, vagy mennek mosdóba, amik hosszútávon egészségkárosodással járnak. Elvonási tünetek jelentkeznek, ha nem játszanak: fellép az agresszív vagy depressziós viselkedés. Elizolálódnak a társadalomtól: nehezebben építenek kapcsolatot, vagy akár meglévő társaságukból is veszíthetnek embereket.
A legnagyobb probléma az USA-ban, Kínában, Kanadában jelentkezik, ahol már átnevelő táborokat is létrehoztak videójáték-függőknek, azonban itt már halálesetek is történtek. A leghasznosabb, ha pszichológushoz vagy addiktológushoz fordulnak az érintettek és terápiákon vesznek részt. Sokan viszont nem élnek a lehetőséggel, mert úgy gondolják, hogy csak az „őrültek” járnak pszichológushoz. A probléma kulcsa, legfontosabb és legnehezebb mozzanata, hogy maga az érintett is felismeri, hogy ő függőségben szenved, és készen áll a változtatásra.
Nagypál Anna
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.