Menü

A párkapcsolat típusai

Mindenki tudja: a férfi és a nő különböznek egymástól. A férfi mindent meg akar ismerni, az egészre koncentrál, hódításra, birtoklásra vágyik. A nő az, aki apró részletekből összerakja az egészet, aki összetartja vagy helyreállítja a család egységét, óvja azt, amit közösen létrehoztak.

Versengő-irányító

A hatalom megszerzése sokaknak motiváció az élet minden területén, így a párkapcsolatban is. Ki a jobb, ki nyeri a vitát, kinek az elvárásai és elvei érvényesülnek, kinek a karrierje fontosabb. Rengeteg veszekedést szül az ilyen szemlélet, és hatalmi harcba torkollik az ígéretesen indult románc, a csata pedig az utolsó szóig tart. Állandó az otthoni feszültség az olyan kapcsolatokban, ahol két erős személyiség küzd az irányításért, és győzelemként tekint rá, ha az ő igaza érvényesül.

Kilátások: Ezek a párok általában belefáradnak az állandó csatározásba, és elválnak. Ritkán, de előfordul, hogy valamelyik fél, vagy mindkettő esetleg belátja, hogy a párkapcsolat nem arról szól, ki a főnök.

Aktív-passzív

Az egyik fél irányít, ő végzi el a nehéz munkát és kormányozza a kapcsolatot. Gyakori, hogy versengő kapcsolatok alakulnak át ily módon, ám gyakoribb, hogy ez az egynesúlyhiány az elejétől megvan a felek között. Gyakran indulnak úgy ezek a szerelmek, hogy az irányító fél segítő szerepben tűnik fel a passzívabb személy mellett. A veszekedések ritkák, néha az aktív fél kiborulása zavarja meg az állóvizet, mikor már belefárad az állandó döntéshozásba. Ám utána visszaáll minden az eredeti szerepek szerint.

Kilátások: Fennáll a veszélye az aktív fél kiégésének, ilyenkor előfordulhat, hogy kilép a kapcsolatból. Az elhagyott partner előtt két út áll ilyenkor: vagy rátalál a függetlenségére és erejére, vagy talál magának egy újabb személyt, aki gondját viseli.

Agresszív-alkalmazkodó

Az erő különbség sokkal jobban látszik a két fél között, mint az aktív-passzív párkapcsolatoknál. Az egyik személy fölötte áll a másiknak, a másik pedig inkább félelemből marad tétlen. Bár az agresszívabb fél részéről gyakoriak az indulatkitörések, igazi konfliktusról ritkán beszélhetünk. Az érzelmi és fizikai abúzus gyakori az ilyen párkapcsolatban, az alkalmazkodó partner folyamatos feszültségben él, állandóan tojáshéjon lépked, hogy ne essen bántódása. Próbálja kitalálni a helyes lépéseket, hogy elkerülje a kitörést, ám sajnos itt nincsen olyan, hogy helyes lépés.

Párhuzamos életek

Kevés veszekedés, ám kevés kötődés. Robotpilóta üzemmódban, rutinok mentén működik ez a kapcsolat, ahol a felek csak élnek egymás mellett, inkább szobatársak, mint szerelmesek. Évek alatt egy kezdetben lángoló kapcsolat is eljuthat erre a szintre, ha csupán a szexuális vágy kötötte össze a két embert, vagy ha a problémáikat az eltelt idő során a szőnyeg alá söpörték ahelyett, hogy megoldották volna. A gyermekek születése is sok kapcsolatban okoz ilyen elcsúszást a szülők között.

Kilátások: Az életközepi válság egyik vagy mindkét félnél kiválthat olyan érzéseket, hogy kifutnak az időből. Emiatt észbe kaphatnak, és újra életet lehelhetnek kihűlt kapcsolatukba. Ám előfordul, hogy kilépnek, és egy új párkapcsolatban keresik a boldogságot. A harmadik lehetőség, hogy úgy döntenek, öregek már a változáshoz, és minden marad a régiben.

Elfogadó-kiegyensúlyozott

Ez a pár képes együtt dolgozni, csapatként működnek. Mindketten tisztában vannak az erősségeikkel, gyengeségeikkel, és segíteni, kiegészíteni akarják egymást. Képesek rá, hogy megújuljanak, a problémáikat megoldják.

Az első és legfontosabb, hogy felismerjék és őszintén bevallják maguknak, jelenleg hol tart az együttélésük. Ezután jöhetnek a gyakorlati lépések a párkapcsolat dinamikájának átalakítására.

Szerző: Udvari Fanni

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.

Művészetterápia, a felszabadító alkotás

Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.

Nem csak a problémás kutyáknak való: ezért hasznos a kutyaiskola

Sokan még mindig úgy gondolnak a kutyaiskolára, mint egyfajta „javítóintézetre”: ha a kutya húzza a pórázt, nem hallgat a gazdájára, ugrál a vendégekre, elszökik, vagy éppen fél más állatoktól, akkor ideje szakember segítségét kérni. Pedig a kutyaiskola ennél jóval többről szól. A tanulás nem feltétlenül azért fontos, mert valamilyen problémát kell megszüntetni, hanem azért is, hogy a kutya és gazdája könnyebben megértsék egymást.