A meditációs alapok elsajátítása

A meditáció környezete

Ha otthon meditálsz, rendezz be egy sarkot a szobádban. Ez legyen egy teljesen tiszta és szent, egy megszentelt hely, amelyet csak meditációra használsz. Építhetsz ott egy oltárt, és rátehetsz egy képet a spirituális mesteredről, vagy Jézusról, vagy olyan más spirituális személyről, akit szeretsz, és akit a mesterednek tekintesz.

Az is segít, ha meggyújtasz egy füstölőt, és friss virágot tartasz az oltáron. Amikor megérzed a füstölő illatát, talán csak egy cseppnyi inspirációt és tisztaságot nyersz, de ezt az egy cseppet is hozzáadhatod belső kincseidhez. Vannak, akik nem tartják fontosnak, hogy a meditációhoz virágot tegyenek maguk elé, mert azt mondják: „A virág bennünk van, az ezerszirmú lótusz bennünk van”. De a külső virág, amit az oltárra tettél, emlékeztetni fog a belső virágra. A színe, az illata, a virág tiszta tudata egy kis inspirációt fog adni. Az inspirációtól pedig majd törekvésed lesz.

Ugyanez vonatkozik a gyertyára is, amit a meditációhoz meggyújtunk. A gyertya lángja önmagában nem fog törekvést adni, ha azonban egy külső lángot látsz, akkor azonnal érzed, hogy a belső lényedben égő láng szintén magasra, magasabbra és a legmagasabbra kúszik. Azoknak, akik az Isten-megvalósítás küszöbén állnak vagy már megvalósították Istent, ezek a külső tárgyak értéktelenné válnak. De ha tudod, hogy számodra még távoli az Isten-megvalósítás, akkor ezek a dolgok kétségkívül növelik a törekvésedet.

A test tisztasága segíti a meditációt

Segít, ha meditáció előtt lezuhanyozol vagy megfürdesz. A test tisztaságának nagy jelentősége van a tudat megtisztításában. Ha nem tudsz zuhanyozni vagy fürdeni, mielőtt leülnél a meditációhoz, legalább az arcodat mosd meg. Jó, ha könnyű és tiszta ruhát viselsz.

Rendszeres napi meditációk

Napi egyéni meditációdkor próbálj meg egyedül meditálni. Ez a szabály nem vonatkozik házastársakra. Ha ugyanaz a spirituális mesterük, minden további nélkül meditálhatnak együtt. Máskülönben nem tanácsos a napi egyéni meditációban másokkal együtt meditálni. A közös meditáció is fontos, de a napi egyéni meditációt sokkal jobb, ha egyedül, a saját oltárunk előtt végezzük.

A meditáció isteni ajándék.

A meditáció egyszerűsíti külső életünket és energiával tölti föl belső életünket. A meditáció természetes és spontán életet nyújt, olyan életet, amely annyira természetessé és önkéntelenné válik, hogy lélegezni sem tudunk anélkül, hogy tudatában ne lennénk saját isteni mivoltunknak.

Meditációban fontos a testtartás

Meditáció közben fontos, hogy a gerincünk egyenes, a testünk pedig laza legyen. Ha a test merev, akkor nem tudjuk befogadni azokat az isteni és beteljesítő tulajdonságokat, amelyek a meditáció alatt a testben és a testen keresztül folynak. Az sem jó, ha a test kényelmetlenül érzi magát. Amikor meditálsz, akkor belső lényed önkéntelenül kényelmes helyzetbe fogja hozni a testedet, és aztán tőled függ, hogy ezt a helyzetet megtartod-e. A lótuszülés legnagyobb előnye, hogy segít egyenesen tartani a gerincoszlopot, de a legtöbb ember számára kényelmetlen. A lótuszülés tehát egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy megfelelően meditáljunk. Nagyon sokan széken ülve is jól meditálnak.

Vannak emberek, akik különböző testhelyzeteket vesznek fel és különböző testgyakorlatokat végeznek. Ezek a gyakorlatok, amelyeket hatha jógának neveznek, ellazítják a testet, és rövid időre békét biztosítanak az elme számára. Ha valaki nagyon nyugtalan, és nem képes egy másodpercnél többet nyugton ülni, akkor ezek a gyakorlatok kétségkívül nagyon sokat segítenek. De a hatha jóga egyáltalán nem szükséges. Nagyon sok törekvő ember van, aki egyszerűen csak odaül, lecsendesíti és megnyugtatja értelmét anélkül, hogy hatha jógát végezne.

Fekve meditálni egyáltalán nem ajánlatos még olyanoknak sem, akik már több éve meditálnak. Ha fekvő helyzetben akarunk meditálni, akkor az álom világába vagy egyfajta szendergésbe esünk. Ezenkívül fekve a légzés sem olyan kielégítő, mint ülve, mert fekvő helyzetben a légzés nem tudatos, és nincs ellenőrzés alatt. A helyes légzés a meditáció során nagyon fontos.

A lélekteljes szív felfedezett egy páratlan igazságot: Istenre meditálni kiváltság, és nem kötelesség.

Nyitott vagy csukott szem a meditáció alatt?

Gyakran kérdezik tőlem, hogy nyitott szemmel kell-e meditálni. Aki meditáció közben csukva tartja a szemét, az száz esetből kilencvenben elalszik. Öt percig meditál, azután tizenöt percet az alvás világában tölt. Így nincs dinamikus energia, csak tespedtség, önelégültség és egyfajta édes pihentető érzés.

Ha meditáció közben, szemünket becsukva, az álom világába kerülünk, könnyen különböző fantáziák áldozatául eshetünk. Termékeny képzeletünk azt éreztetheti velünk, hogy magasabb világokba léptünk. Sokféle módon elhitethetjük magunkkal, hogy csodálatos meditációnk van. Tehát a legjobb félig nyitott, félig csukott szemmel meditálni. Így egyszerre lehetünk a fa gyökerénél és a legmagasabb ágon.

Az a részünk, amely félig nyitva tartja a szemét, a gyökér, és a Földanyát képviseli. Másik részünk, amely a szemét félig csukva tartja, az a legmagasabb ág, a látomás világa, vagy mondjuk úgy, a mennyország. Tudatunk a legmagasabb síkon van, és ugyanakkor itt a földön is, ahol megpróbálja átalakítani a világot.

Szerző: Udvari Fanni