Menü

A féltékenység kezelése

A féltékenység talán az egyik legkínzóbb lelkiállapot. A pszichológusoknak gyakran van gondjuk vele - szerencsére tudják a megoldást is.

Néhány egyszerű önsegítő technika segíthet a ránk törő féltékenység csökkentésében:

Kerüljük el a befelé fordulást ilyen helyzetben, kössük le energiánkat, gondolatainkat munkával, hobbinkkal, szórakozással, barátokkal. Biztonságos körben adjuk ki magunkból az érzéseinket, keressünk támogatást a barátainknál vagy olyan embereknél, akiben megbízunk. A legfontosabb, hogy elejét vegyük, vagy leállítsuk az egymást kergető, irracionális gondolatokat, amelytől valóban szinte meg lehet bolondulni. Szándékosan vágjuk el a féltékenység kiváltotta fantáziákat.

Hogyan élik meg a féltékenységet a férfiak és a nők?

A férfiak esetében a félelem tárgya a szexuális megcsalás. Számukra ez jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ők erre a lehetőségre heves indulattal reagálnak. Igyekeznek párjukat magukhoz láncolni, korlátozzák őt a szabad mozgásában. Gyakran látni, hogy a féltékeny férfi partnere nem vállalhat munkát, nem hagyhatja el a lakást egyedül. A férfiak partnerüket megalázzák, sértik, leértékelik, így igyekezve távol tartani maguktól a megalázottság, kudarc érzését.

Mivel magyarázható a féltékenység?

Általános a nézet, hogy a jelenség hátterében önértékelési zavar áll. Gyakran látjuk, hogy mennyire sérülékenynek éli meg kapcsolatát a féltékeny ember. Riválist lát mindenkiben, állandóan készen áll a kudarcra, legyőzetésre. Fantáziáiban partnere bármelyik pillanatban felrúghatja a kapcsolatot, egy szebbért, okosabbért, gazdagabbért stb..

Az önértékelési zavar mélyén gyermekkori sérülések állhatnak. A feltáró, dinamikus szemléletű pszichoterápiás módszerek ezek tudatosítására, korrekciójára törekszenek.

Az anya-gyermek kapcsolat a fejlődés meghatározó eleme. Ebben a viszonyban alakul ki a bizalom és önbizalom, az elfogadottság érzése, a képesség a meghitt, intim kapcsolatra. Ha az anya és gyermeke közötti kapcsolatban zavar lép fel, a személyiség legalapvetőbb funkciói sérülhetnek.

A szülőkkel, elsősorban az azonos nemű szülővel való kapcsolat zavara, a leértékelés, az elhanyagolás a későbbi önbizalomhiány alapjául szolgálhatnak. Gyermekkori trauma, szexuális abúzus mélyreható nyomokat hagy a személyiség fejlődésében. A testvérrel történő rivalizációban átélt, vélt, vagy valós alulmaradás szintén táptalaja lehet a későbbi énkép zavarnak. Akár egyénileg, akár párjával, vagy szakember segítségével igyekszik valaki úrrá lenni a féltékenységén, először a belátásnak kell megszületnie, hogy figyelmét nem kifelé, hanem önmagára kell irányítania, magának kell változnia ahhoz, hogy kapcsolata, életminősége változhasson. A változás során pedig sok türelemre lesz szüksége önmaga és partnere irányában is. Hiszen, ahogy a személyiség fejlődése lassú folyamat, a változása, érése is időt, figyelmet, kitartást kíván.

Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.