Menü

Praktikák halogatás ellen

Az egyetemi időszak izgalmas próbatételt jelent a saját időgazdálkodásunk szempontjából, mivel az életünk ez alatt a pár év alatt a legkevésbé strukturált: az óráink egy részéről eldönthetjük, hogy látogatjuk-e őket vagy sem, a feladataink elvégzését szabadon osztjuk be, a maradék időt pedig az általunk választott egyéb programok töltik ki.

1, Értsük meg a halogatásunkat! Amikor úgy érezzük, hogy kísért a halogatás, akkor ezt a kísértést tekinthetjük figyelmeztető jelnek: kezdjünk el önmagunkra figyelni egy objektív, külső megfigyelő szemszögéből. Több módszer is létezik arra, hogy ezeket a megfigyeléseket kiélesítsük. Amikor úgy érezzük, hogy elindul egy halogatási hullám, próbáljuk meg regisztrálni a következőket:

Mi történik most?
Hogyan akadályozom magam abban, hogy a fontos dolgokkal foglalkozzam?
Mit mondok magamnak a helyzet valódi prioritásairól?

Ez a gyakorlat segít abban, hogy a halogatás „mikor-mit-hogyan” elemeit azonosítsuk, tudatosítsuk, ami segít a háttérben álló motiváció pontosabb megismerésében. A halogatás jellemzően az alábbi okok valamelyikére vezethető vissza:

Kellemetlen, fárasztó a feladat
Túl nagy volumenű a feladat, és ezért kétséges, hogy sikerül-e (kudarckerülés)
Tökéletességre törekszem
Szervezetlenség jellemez
Nem akarok dönteni

Ezek azonosítása már önmagában segít megtörni a halogatásspirált, mivel a megfelelő okokra tudunk reagálni. Például, ha túl nagy volumenű a feladat, akkor legközelebb nem a helyzet elkerülésével reagálok, hanem lebonthatom a projektet kisebb lépésekre, amik könnyebben elvégezhetők. Fogadjuk el, hogy lesznek menetközben változtatások a tervben, és azt is, hogy időnként vissza fogunk esni, és újra halogatni kezdünk.

2, Töltődjünk fel! A halogatás gyakran akkor lép életbe, amikor kimerülünk. Mivel az akaraterőnk egy véges erőforrás, fontos, hogy éppen úgy tekintsünk rá, mint bármely másik energiára (evés, alvás) – ha használjuk, akkor pótolnunk is kell. Fordítsunk tudatosan időt arra, hogy visszatöltsük az energiáinkat. Bár látszólag ez is viszi az időt, valójában sokkal többet tesz hozzá a hatékonyságunkhoz. Kezdjük a reggelt olyan tevékenységgel, ami energiát ad!

3, Legyünk szervezettek! A halogatás hátterében gyakran a szervezetlenség áll, ezért fontos, hogy kifejlesszünk ki egy olyan rendszert, amiben hatékonyan tudunk működni. Ez mindenkinek egyedi, ezért érdemes kísérletezni a különböző technikákkal:

Ütemezzük be az ismétlődő eseményeket (pl.: csekkbefizetés, takarítás) és automatizáljuk őket.
Időzítsük be azokat a feladatainkat, amelyek koncentrációt igényelnek olyan idősávokra, amikor kicsi az esélye, hogy megszakítanak.

4, Tanuljunk meg célokat kitűzni! A célok tervek nélkül általában halogatásba fulladnak. A visszafelé tervezés módszere során visszatekintünk az előttünk álló évre. Képzeljük el, hogy egy évvel később van. Egy hatékony év áll mögöttünk, ami során nem tökéletesen szűnt meg a halogatásunk, de sokat fejlődtünk ezen a területen. Ebből az elméleti jövőképből próbáljuk meg visszafejteni, hogy mit tettünk azért, hogy elérjük a fontos céljainkat.

5, Kérjünk támogatást! Keressünk egy támogató csoportot. Sokkal könnyebb megküzdeni a halogatással, ha vannak, akik megértenek és támogatnak ebben (pl.: egy tréningen).

Emellett megkérhetünk barátokat, családtagokat, hogy időnként kérdezzenek rá arra, hogy hogyan haladunk a fontosabb projektekkel, és akiknek őszintén be tudunk számolni a nehézségekről és az eredményekről.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

Ébredés utáni ügyetlenség: miért vagyunk reggel még kábák és bizonytalanok?

Sokan ismerik azt az érzést, amikor megszólal az ébresztőóra, kinyitjuk a szemünket, de valójában még messze nem érezzük magunkat ébernek. Nehezebben találjuk meg a telefonunkat, leverünk valamit az éjjeliszekrényről, bizonytalanabb a mozgásunk, lassabban gondolkodunk, és akár egy egyszerű reggeli feladat is szokatlanul bonyolultnak tűnhet.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Fekete köröm futóknál: amikor a sok kilométer nyoma a lábujjadon marad

A rendszeresen futók számára ismerős látvány lehet, amikor egy-egy hosszabb verseny, keményebb edzésidőszak vagy sok kilométer után a köröm elsötétedik, lilás-feketés színűvé válik. Bár első pillantásra ijesztőnek tűnhet, a futók fekete körme legtöbbször nem gombás fertőzés vagy más körömbetegség, hanem az ismétlődő mechanikai trauma következménye.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.