Menü

Sport és tanulás? Avagy a sporttevékenység hatása a tanulásra

Sosem tartottam helyesnek a sportmegvonással büntetni a gyereket, holott bennem is megfordult már, hogy „még egy rosszjegy és nincs fociedzés”. Pedig a sport és a tanulás meglepően jó kapcsolatban van egymással. Saját fiaim példájából tudom, hogy nehéz heti 3-4 edzés mellett az iskolában is helyt állni, néha este későn állunk neki a házi feladatoknak, olyankor mindig megfogadom, hogy - könyörgéseik ellenére - elveszek a heti edzésekből, azonban ezt sosem fogom tudni megtenni. Miért?

Bár nagyon nehéz egy edzés vagy verseny után leülni tanulni, felkészülni a következő tanítási napra, mégis a sporttevékenységnek olyan sok pozitív hozadéka van, amelyet – pláne sportoló szülőkként – nem szeretnénk vitatni.

A megoldás az időbeosztásban keresendő, meg kell beszélni mi jelenthet motivációt a tanuláshoz, sporthoz, hogy fér el egymás mellett a két tevékenység, a hobbi és a kötelesség. Célokkal kell dolgozni, s megfelelő tanulási technikákat elsajátítani, mellyel hatékonyabbak lehetünk. kijelenthetjük, hogy szigorúan, előre megtervezett időbeosztás szükséges a sportkarrier és a tanulás összehangolásához, azonban ez nem lehetetlen.

Sportolni sok lemondással jár, és komoly időbeosztást igényel összehangolni a sportot a tanulással, de mindenképp érdemes.

A sok sportbéli elfoglaltság mellett erre kevesebb energia jut minden másra, azonban megéri erre fordítani a szabadidő nagy részét, hiszen pozitív hozadékai megkérdőjelezhetetlenek. Segít növelni a koncentrációt, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pozitív példa van a magyar sportvilágban minden sportterületen, hiszen számos híres sportolónk orvos, jogász, mérnök.

Természetesen nem kell mindenkinek doktori címre törekednie, de a tanulás és sport kapcsolatában nem kell feltétlen a kettő közül egyet választani.

Sok időt és energiát kell tudni fordítani az iskolai kötelezettségekre, mert sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, lehet egy élsportolónak, egy profi sportolónak is „ne adj’ Isten” olyan sportsérülése, amely miatt fel kell adni a sportot és civil szakmára kell váltania. fontos, hogy több lábon álljunk és a lehetőségeinkkel élni tudjunk.

Mivel a sportkarrier nem biztosít egy életen át tartó megélhetést, a sportolóknak mindenképp szükséges, hogy egy civil végzettséggel gondoskodjanak jövőjükről.

A sport és a tanulás tehát nemcsak, hogy megfér egymás mellett, de ki is egészíti egymást, arról nem is beszélve, hogy a sportolást gyakorló diákok lényegesen kevesebbszer betegszenek meg és maradnak ki az iskolából, mint azon osztálytársaik, akik nem sportolnak. Ez a felnőttek világára is igaz, kevesebben veszik igénybe a munkahelyen a betegszabadságot a sportolók.

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.