Menü

A tolerancia fontossága egy kapcsolatban

A tolerancia a latin tolerantia szóból ered, ami annyit jelent, hogy türelmesség, elfogadás. Sajnos ehhez a kettő kifejezéshez már kevesen biggyesztik oda, hogy elviselés. Manapság, az elmúlt években egyre nagyobb és nagyobb negatív megítélésnek örvend a tolerancia, leginkább az elviselés okozta kifejezés bővítménynek hála. A modern társadalom egyik legnagyobb rákfenéje az én-központúság, ami a mindenkori én-t helyezi fölényesen az első helyre. Emiatt a mások iránti elfogadás kevésbé vagy sehogy se tud érvényesülni.

Ez pedig hatalmas baj! Nem pusztán abból kiindulva, hogy a tolerancia a szőnyeg szélére sodródott kapcsolatokat tud megmenteni, hanem a társadalmi normák miatt is. Az ember társas lény, és ahogy szüksége van egyedüllétre, úgy a többi ember szeretetére is. Akár verbálisan (pl. bókok), akár fizikálisan (érintések). Egy kapcsolatban pedig ezeket valamilyen szinten a tolerancia hívja életre.

A tolerancia segít megérteni azt a fontos tényt, hogy egy kapcsolat két különböző emberből áll. Vannak természetesen hasonlóságok kettejük között – elvégre az csak egy légből kapott, alaptalan megközelítés, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Viszont általában nagyon különb a két ember (természetileg és jellemileg). Mindezzel ellentétben a két embert nem más, mint a szeretet tartja össze. A tolerancia pedig az az eszköz, amely segít kezelni a fel-felbukkanó különbségeket és ütközéseket. Néha ezek különösen erősek, néha semlegesek. Például az embereknek igazán toleránsnak kell lenniük egymással szemben, ha túllépnek a komfortzónájukon.

Amikor valaki az önbecsülésed sárba tiprásával próbál uralkodni feletted,illetve manipulálni téged, jobb, ha sarkon fordulsz, és elindulsz az ellenkező irányba, amint csak teheted. Ilyenkor sajnos nem minden esetben megoldás az, ami máskor kézenfekvő - azaz, hogy őszintén elmondd, ami bánt -, mert a másik kiforgathatja, ellened fordíthatja a saját szavaidat, és megintcsak arról győzhet meg, hogy te tévedsz.

Hiszen a bántalmazás nemcsak fizikai, hanem lelki szinten is hat - elég a verbális agresszióra gondolni. Ide tartoznak a csúnya, becsmérlő szavak, a romboló kritika, de a gúny és a lenézés is. Jobb, ha nem ápolsz közeli kapcsolatot azzal, akinél hasonlókat tapasztalsz. Ez egyben a kapcsolat elején is figyelmeztető jel lehet. Klasszikus példa, amikor a férfi, akivel randizol, elsőre kedvesnek tűnik, de a pincérrel lenéző vagy kioktató - veheted úgy, hogy kimutatta a foga fehérjét.

Végül is a tolerancia a megértés kulcsa. A megértés pedig az az erő, amely évtizedekig összetartja a kapcsolatokat. Ha toleráns vagy a partnereddel, akkor kapcsolataid során sokféleképpen értheted meg őt. Ha pedig megértitek egymást, akkor sokkal könnyebb elkerülni a kapcsolatok általános és koherens problémáit. Így a szerelem, később pedig az ezt váltó szeretet erőssé válik és tovább tart.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?