Az éneklés különleges ereje

Az éneklés erősíti immunrendszerünket és stresszoldó hatású. "Rezgésbe hozza" agyunkat és megnöveli életörömünket. És az éneklés megnyithatja kapuit a spiritualitáshoz. Mindegy, hogy valaki profi vagy amatőr. Mindennek elérése érdekében nem kell szépen énekelnünk, csak teljes odaadással.

A hangos éneklés manapság némi bátorságot követel tőlünk. Talán a zuhany alatt vagy a kádban ülve sikerül gátlásainkat leküzdenünk. A legtöbben azonban a zenélést és az éneklést inkább profiknak engedik át. A hanghordozó eszközök és az elektromos médiumok elterjedésével megszoktuk, hogy kiváló minőségű zenét hallgatunk. Teljesítményorientált világunkban a legtöbb ember elbátortalanodik, ha arról van szó, hogy hallassa énekhangját.

Ez a fejlemény igen sajnálatos. A kutatók szerint ugyanis a zenélés és az éneklés biológiai evolúciónk szerves része. Nem ismerünk egyetlen kultúrát sem, amelyben ne zenéltek volna valamilyen formában. Akár háborúban, vallásos céllal, vagy a gyógyító ceremóniák keretében - az ének minden körülmények között vigaszt, gyógyulást, közösségi erőt, spiritualitást közvetített.

Az éneklés gyógyító erejéről szóló tudás az emberiség történetének régmúltjáig nyúlik vissza. A kőkorszaki sámánok hangjuk segítségével transzba estek és gyógyító szertartásokat hajtottak végre. A Bibliában olvashatunk arról, hogy Dávid, énekével és hárfajátékával, enyhíteni tudta Saul király súlyos depresszióját. A görög mitológiából ismerjük Orfeuszt, aki énekével az alvilági isteneket is megenyhítette, és vadállatokat képes volt megszelídíteni. A zene és az ének a történelem során egyre inkább eltávolodott eredeti funkciójától, gyógyító, spirituális hatalmát elvesztette, és fokozatosan önmagáért való művészetté vált.

Pszichológiai kutatások bizonyították, hogy az éneklés valóságos életelixír. Segíthet legyőzni a hétköznapok nehézségeit, helyreállítani testi és lelki egyensúlyunkat. E szempontból nem az a fontos, hogy szépen vagy tökéletesen énekelünk, hanem a belső ráhangolódás. Minél több odaadással tudunk énekelni, minél inkább szívből jön az ének, annál erősebb a hatása.

Éneklés közben meghosszabbodik a kilégzés, a belégzés pedig mélyebbé válik. Ez azt jelenti, hogy több oxigént veszünk fel, így minden egyes sejtünk több oxigénhez jut. Ezen kívül az éneklés elősegíti az ún. teljeslégzést. Ez azt jelenti, hogy a légzésben nemcsak mellkasunk, hanem hasunk is részt vesz, így a rekeszizom sokkal jobban képes kifejteni masszírozó hatását a szívre és a hasüregi szervekre. A mélyebb légzés hatására az anyagcsere folyamán keletkezett salakanyagok gyorsabban elszállítódnak és kiválasztódnak.

Az éneklés vegetatív idegrendszerünkre is kedvezően, lazítóan hat. Ezt mindnyájan ismerjük: ha stressz hatása alatt állunk vagy félünk, légzésünk ellaposodik, sőt akár vissza is tartjuk lélegzetünket. Krónikus idegfeszültség hatására e helytelen légzésminta rögzül. Ilyenkor légszomj vagy hiperventiláció is felléphet. Ezzel szemben énekléskor egész törzsünk részt vesz a légzésben.

A zene és az énekszó csodálatos hatással van szívünkre. A kronobiológiai kutatások kimutatták, hogy testünk egészében ritmikus, ismétlődő folyamatok zajlanak. (Kronobiológiának nevezik a külső és belső impulzusoknak az élő rendszerekre gyakorolt hatásával foglalkozó tudományágat.)

Az egészség és a test regenerálódása szoros kapcsolatban áll ama képességgel, hogy a belül zajló ritmikus folyamatok (szívverés, légzésfrekvencia, alvási fázisok) között harmonikus összhang legyen. E "belső muzikalitást" látva nem csoda, ha mindezt kedvezően befolyásolja a zene, az ének.