Menü

Alapvető illemszabályok, amit a gyerekeknek tudnia kell

Ha gyermekünk segítőkész, udvarias, szépen használja az evőeszközöket, ismeri a köszönési formákat, akkor sokan észreveszik, megdicsérik, ami növeli az önbizalmát, mi pedig büszkék vagyunk rá. Ha nem tanítjuk meg csemetéinknek az alapvető illemszabályokat, bizony szégyenkezni fogunk olykor.

Amikor az illemszabályokra gondolok, nem a legújabb és legszigorúbb protokoll szerinti viselkedésmintákat várom el a 3 évestől, hanem csak annyit, hogy egy kisgyerek kérjen, köszönjön, kopogjon.

Ne szakítsa félbe a felnőtteket, legyen türelmes, ha valamit szeretne, kérdezze meg, kérjen engedélyt, használja az udvariassági formulákat.

Érdemes arra is felkészíteni, hogy nem szerencsés a negatív véleményét mindig kimondania, s bár aranyos lehet, mégsem helyes megjegyzéseket tenni másokra, hangosan, feltűnően.

Lehet, hogy vicces, ám sokszor kínos szituációba kerülhetünk, ha a gyermekekkel nem értetjük meg, hogy fontos a véleményük és érdekel minket, mégis megsérthet vele másokat.

Nem szabad megítélni embereket a külsejük alapján és nem szabad csúfolódni sem és gúnyolódni sem illik.

Alapvető dolog, hogy kopogjon be a zárt ajtókon, és várjon a válaszra, nem illik a szomszédhoz kopogás nélkül benyitni, sem otthon a mosdóba, fürdőszobába.

Nem illendő a csúnya beszéd sem, bizonyos szavakat és témákat kerülni kell a nyilvánosság előtt.

Ha valakit véletlen meglök, vagy ellök, vagy fellök, illik azonnal az illető segítségére sietni és elnézést kérni. Előfordulnak balesetek, de a bocsánatkérés alapszabály.

Közösségbe kerüléskor már illik tudnia használni a szalvétát, evőeszközöket, orrfolyásnál, tüsszögésnél a zsebkendőt. Köhögéskor, tüsszentéskor pedig tegye a szája elé a kezét. Ha valaki más tüsszent, akkor mondja neki, hogy „egészségedre” / „egészségére”!

Ha belép valahová, köszönjön, ha távozik, akkor szintén. Ha ez elmarad, udvariatlanság.

Játszótéren illik türelmesnek lenni, ne akarjon rögtön mindent, ahelyett, hogy lökdösné a másikat a csúszdán, mászókán.

A gyermek az összes fontos illemszabályt nem fogja tudni nyilván egyik napról a másikra elsajátítani. Ehhez sok emlékeztető beszélgetés, gyakorlás és főleg példamutatás szükséges. Főleg a példamutatásból fogja megtanulni. Mint sok más fontos dolgot is.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”

„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”

Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?

Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek

A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.

A család, mint biztos háttér

A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.

Túl gyors világ, túl gyors gyerekek – A korai érés jelensége

„Milyen nagy már!” „Kész férfi/nő” – halljuk gyakran a megállapítást ismerős/ismeretlenektől hétköznapi szituációkban. A mai fiatalság a viselkedésben és érdeklődésben is egyre korábban érnek, sokkal fejlettebbek is. Eltűnő gyerekkor: Miért nőnek fel túl gyorsan a mai fiatalok?