Ara-para

A jóidő alkalmával elindul az esküvő szezon, a szerelmespárok izgulva várják a nagy napot, hogy a család és barátok körében kimondhassák a boldogító igent, mégis az fél ideges a legjobban, akinek csak élveznie kéne, hiszen róla kell szólnia.

Egy szerencsés barátságnak köszönhetően lassan két éve látok bele az esküvők körülötti hajcihőkbe és meg kell mondanom, hogy még nem voltam olyan eseményen, ahol a pár valamelyik tagja, de sokszor mindkettő, ne lenne olyannyira ideges az előkészületek során, hogy ne veszne össze a másikkal, vagy az örömanyával, barátokkal, szolgáltatókkal. De mivel is kerülhetjük el, hogy a nagy napon idegeskedni kelljen?!

Az első és legfontosabb, hogy erősítsük a tudatot magunkban, hogy ez a mi esküvőnk és akármennyire szeretné mindenki elmondani a véleményét és olyanra alakítani a dekort, az időpontokat és mindent is, hogy a mamika is boldog legyen, de akkor is úgy alakítsuk, amit mi szeretnénk látni és átélni. A menyasszonyi ruha ránk passzoljon, a mi stílusunk legyen, amiben jól és kényelmesen érezzük magunkat, egyáltalán nem számít, hogy a mély kivágás miatt ki fog megbotránkozni, és ha fekete az egész ruha, akkor sem számít. A ruha minket tükröz, a személyiségünket és pont.

Azután a lehető legjobb döntés, ha fogadunk egy esküvőszervezőt, akinek referenciáit megtekinthetjük. Igen, drága lehet, de! Igen, de! A jó esküvőszervező mindenre is gondol és mindent is megold, ami felmerül. Kapcsolatokkal rendelkezik, spórol nekünk és megvalósítja minden vágyunk. Ezáltal jó kezekben lesz a buli, mindenkinek lesz például meghívója és a legjobb szolgáltatókkal dolgozik együtt, így minden és mindenki a helyén lesz. Ennél nagyobb nyugalmat senki nem fog számunkra adni.

Azután itt a család és a barátok. Tudatosítsuk, hogy nem fogunk tudni mindenki igényének megfelelni és nem is kell. Természetesen vegyük figyelembe, hogy gyerekek és idősek is érkeznek a násznéppel, de ezeken könnyen lehet segíteni pár aprósággal, mint például vizet bekészíteni a helyszínre vagy buborékfújót adni a gyerekek kezébe, amivel elfoglaljuk őket és a fényképeken is jól mutatnak a kis bubik.

Az ülésrend egy kardinális kérdés a nyugalom szempontjából, tartsuk szem előtt, hogy a násznép nagyjából egy-másfél órát fog a székén tölteni, utána úgyis táncolni fog, elmegy koccintani, a pultnál fogyaszt, szóval maximum kilencven percet ücsörög, az pedig olyan mindegy, hogy ezt hol tölti. Próbáljuk a családokat egy-egy asztalhoz, a barátokat pedig egy másik asztalhoz ültetni és ezt egészen addig ne mutassuk meg, amíg a helyszínre nem érkeznek, így elkerülhetjük a vitát.

Végül pedig egy utolsó jó tanács. Bárki bármit mondjon, hogy valami nem jó, nem tetszik, fogadjuk kedvesen az ötletet, majd tegyük agyunk hátsó zsebébe, ha kell, igyunk egy szíverősítőt és induljunk úgy a napnak, hogy többet ez életben nem lesz ilyen, szerencsés esetben és élvezzük ki minden percét. Nagyon hamar el fog telni ez a pár óra és jönnek a mindennapok, szóval engedjük át magunkat az érzésnek és lendüljünk az eseménnyel.

Az esküvő két szerelmes nagy napjának kell lennie, így higgyük el, nem a násznép igényeinek kell megfelelni, hanem saját magunk igényeinek.