Menü

Segítség az imposztor szindróma leküzdéséhez

Az imposztor szindrómában az a legnehezebb, hogy a tudatosításig – azaz a probléma felismeréséig – nagyon sokan eljutnak. Ami sokkal nehezebb az az, hogy az érzések szintjén is elinduljon a változás. Hiszen hiába tudjuk, hogy másként kellene gondolkodni, ha az érzés továbbra is ugyanaz, mint azelőtt.

1.Beszélj az érzéseidről
Sokkal többen küzdenek ezzel az érzéssel, mint gondolnád. Ha őszintén megosztod a kétségeidet, félelmeidet másokkal akkor egyrészt látod majd, hogy nem vagy egyedül, másrészt pedig felszabadító érzés lesz, hogy meg mertél nyílni és felvállaltad a sebezhetőségedet.

2.Válaszd szét az érzéseidet a tényektől
Időnként mindenkivel előfordul, hogy alkalmatlannak, hozzá nem értőnek, oda nem illőnek érzi magát. Ez azonban csak egy érzés, egy gondolat és egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Sőt! Az egyik legfontosabb mérföldkő az önismeret útján az, amikor megtanuljuk elkülöníteni a gondolatokat és érzéseket a tényektől. Erről bővebben itt olvashatsz.

3. Adódhatnak viszont olyan helyzetek amikor teljesen normális, hogy ’oda nem illőnek’ érzed magad.
Például amikor sokkal fiatalabb, vagy sokkal idősebb vagy a többieknél. Vagy te vagy az egyetlen nő/férfi egy bizonyos eseményen. Vagy éppen a munkahelyeden lógsz ki egy kicsit a sorból – mert például más a háttered, végzettséged, mint a többieknek. Ilyen helyzetekben teljesen normális, ha kényelmetlenül érzed magad! Fontos, hogy ne úgy tekints erre az érzésre, mint az önbizalomhiány vagy alkalmatlanság jelére hanem ismerd fel, hogy ebben az esetben az, amit érzel a helyzetre adott normális válaszreakció.

4.Ne hagyj ’maradékokat’
Azaz próbáld meg a lehető legtöbb energiát fektetni a fontos feladataidba – így akárhogyan is alakul, a végén nem fogod azt érezni, hogy nem tetted oda magad eléggé. Hibázni pedig szabad – ezt is fontos tudatosítani magadban.

5. A hibák és a kudarcok az élet részei
Gondolj arra, hogy „A kudarc valójában egy lehetőség arra, hogy legközelebb jobban csináljam” (Henry Ford). Hiszen legyen szó bármilyen sikeres emberről, mi csak a jéghegy csúcsát, a sikereit látjuk azt viszont nem, hogy hányszor kezdte újra és mennyi sikertelen próbálkozás lehet emögött.

6. Vizsgáld felül a ’kellenéket és ’muszájokat’ az életedben
Ebből következik az is, hogy ne te legyél önmagad legszigorúbb kritikusa. Gondold végig, hogy vannak-e olyan mögöttes meggyőződéseid, mint például „mindig tudnom kell a választ” vagy „segítséget kérni a gyengeség jele”.

Ha ezeket felismered, akkor a következő lépés az, hogy a szigorú szabályokat megengedőbbekkel helyettesíted. Például: Szabad segítséget kérnem. Vagy: A hibák az élet részei, nem kell mindig tökéletesnek lenni.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.