Az érzelmi kimerülés

Sokféle fáradtságot érezhetünk a mindennapok során, de nem mind arra utal, hogy fizikailag kimerülünk, vagy egy nagyobb terhelés során elfáradnak izmaink. A pszichés fáradtság nem játék, komolyan oda kell figyelnünk a jelekre.

Az ember élete során mindig megküzd bizonyos élethelyzetekkel, sosem mondhatjuk el, hogy nem kell valamit megoldanunk. Van, amikor magasan szárnyalunk, nyugodtak és önfeledten boldogok vagyunk, de vannak periódusok, amik mélypontra is tehetnek minket. Teljesen egyénfüggő, hogy ki hogyan küzdi le a mindennapokban felmerülő gondokat. A pozitív életszemléletű emberek könnyebben, probléma megoldóan állnak a nehezebb helyzetek elé, de vannak, akiknek sokkal nehezebb legyűrni az akadályokat. Egy dologban valahol mégis lehet egy közös pont ebben a két embertípusban, mégpedig ott, hogy bárki, bármikor lejuthat arra a pontra, hogy a lelke elfárad.

A gyerekeknél szokták említeni, hogy a mindig tölteni kell a „szeretet bögréjüket”, mivel ők még nem képesek arra, hogy a környezetükből, vagy kialakult szokásaikból merítkezzenek. Ekkor kéne gondosan szót ejteni a felnőttekről is, hogy bizony nekünk, felnőtteknek is szükségünk van arra, hogy a kis lelki kamrába visszatöltsük, ami elfogyott. Klisésen mondhatnánk, hogy a probléma azért van, hogy megoldjuk, vagy, hogy a felnőtteknek nem illik hisztizni, de ez nem mindig igaz. A felnőttek sokkal inkább ki tudnak merülni az életük adta bonyodalmakból, de igazán nem is kell nehézségnek elénk kerülni ahhoz, hogy elhasználjuk pszichés energiáinkat. Ilyenkor jelentkezik a lelki kimerültség.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egyenlő a „burnout”-tal, vagyis kiégéssel, de oda vezető út lehet, és nem csupán egy testi fáradtság, de egy idő után szerveztünk a fizikai kimerültség tüneteit is előszedheti a tarsolyból. Amikor eljutunk erre a szintre, előjön a dekoncentráció, a memória zavar és a szorongás. Ezek mögött hormonális gondok állnak, vagyis a boldogságot adó hormonjaink elfogynak, nem termelődnek kellő ütemben és ezáltal nem érzünk energiát a folytatásra. Ezen állapot előidézője legtöbbször a stressz. Könnyű mondani, hogy ne stresszeljünk annyit, de azért ez nem olyan egyszerű.

Fontos, hogy néha magunkra figyeljünk, amikor olyan tüneteket észlelünk, amik számunkra nem mindennaposak, mint a nagyfokú fáradékonyság, az alvás problémák, gyomorproblémák, izom feszülések és fájdalmak, fejfájás, hangérzékenység, szorongás vagy a semmiből előugró negatív érzelmi megnyilvánulások, mint a hirtelen elérzékenyülve sírás vagy indulatosság.

Ahhoz, hogy ezeket leküzdjük, először is testünk fizikai szükségleteit kell kielégítenünk, vagyis eleget kell aludnunk és megfelelően, táplálóan kell étkeznünk. Próbáljunk beiktatni napközbeni pihenőidőket, akár egy 5 perces semmibe bámulás is csodákra képes. Gondolkodjunk el azon, hogy mik azok a dolgok, tevékenységek, amik boldoggá tesznek minket és erre szánjunk időt, igyuk egy kávét egy baráttal, vagy nézzük meg a kedvenc sorozatunkat, de fontos, hogy ha nem sportolunk aktívan, akkor kezdjünk el apró lépésekkel valamilyen mozgásformát belevinni a heteinkbe, ami nem korlátozódik a „mindennap felcaplatok a negyedikre” vagy „kapálok eleget a kertben” tevékenységekre. A sport feltölt, és bár fizikailag lefáraszt, mégis energiát ad.

Ami pedig a lelkünket illeti, ne féljünk beismerni, hogy igenis mondhatunk bármikor nemet, ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos felénk irányuló kérés átlépi a határainkat. Nem kell mindenkinek megfelelnünk, mert egy idő után felemésztjük saját magunkat vele.

Egy indián mondás szerint, ha elfáradunk, le kell ülni és meg kell várni, amíg a lelkünk utolér minket. Szánjunk időt magunkra, a gondolatainkra, érzéseinkre, és érezzünk néha együtt magunkkal. Vigyázzunk a lelki egészségünkre, mert, ha nem tesszük, egy idő után a testünk egészsége is megromlik.