Menü

A szülői munkaközösség egy elnök tollából

A szó, amit, ha a szülők meghallanak a szülői értekezleten, hidegrázást, plusz munkát, pénzt és utálatot kelt jó részükben, ez pedig az SZMK, vagyis a szülői munkaközösség. Pedig nem is annyira ördögtől való, mint azt gondoljuk. Tapasztalati napló egy jó pár évet teljesítő anyuka gondolataival…

2015-ben kerültem a jelenleg legnagyobb gyermekem révén egy olyan közösségbe, amiben sokat tanulhattam az emberi jellemről, az összefogásról, a szeretetről és sajnos negatív hozzáállásról. Amikor belecsöppentünk, alap szinten működött, néha gyűlést tartó társaság volt. Megvitattuk, hogy mit várhatunk az évben, szokásos ovis, bölcsis programok, mit esznek a gyerekek, és nagyjából itt vége is volt. Akkor ismerkedtem össze egy igazán pörgős, belevaló csajjal, aki a következő évben átvette az irányítást, mint elnök. Jöttek az ötletek, mit is tehetünk, mi szülők, hogy előrébb lendítsük a szekeret. Először is hivatalosan le kellett fektetnünk a működési szabályzatot, rengeteget kellett egyeztetni a vezetőséggel és kemény munkaórákat kellett belefektetni a hivatalos megalakulásba.

Így lettünk ÓSzSz, azaz Óvodai Szülői Szervezet. Mindent láttamoztunk, elolvastunk, véleményt formáltunk. Egy olyan kollektívával kellett megkezdeni a munkát, akik egyáltalán nem voltak ahhoz szokva, hogy a szülők összefognak, úgy érezhették, hogy bele kívánunk szólni a mindennapokba. Pedig csupán szerettük volna átlátni, hogyan is működik ez az egész. Voltak és vannak mai napig összezörrenések, hiszen megreformáltuk a szülői közösséget. Az évek alatt maradt egy biztos mag, akik irányítottak, de ehhez kellett, hogy gyerekeink egykorúak legyenek, és így maradtunk az intézmény falain belül. Meg lehet csinálni, és valóban sok idő és munka van mögötte, de így, hét év után kijelenthetem, hogy megérte. Miután minden szabályunkat lefektettük, elkezdődött, hogy programokat szervezünk, és ezzel adományt gyűjtünk az ovi és bölcsi számára. Az első ilyen, egy közösségi futás volt, minden gyerek jöhetett, verettek kismotorral, biciklivel, lábbal, voltak babakocsis szülők, és igazi futónagykövet is.

Csekély nevezési díjjal szép kis adomány gyűlt össze, ezt visszaforgattuk az intézményi programokba. A következő években nem csak futottunk, hanem adventi vásárt is tartottunk, mindenki készült valami kis aprósággal, majd megrendeztük az első „Ovis Bál”-t, ami annyira jól sikerült, hogy hajnali fél négykor még mindenki a parketten volt. Rengetegen mellénk álltak, a tombolára hihetetlen mennyiségű felajánlás érkezett, nem csak a környékből, hanem messzebbről, hatalmas összefogásról adott tanúbizonyságot. Ez most már ezek fix, az intézmény életébe beleillesztett programok, amikkel összekovácsoltunk egy remek szülői közösséget, közelebb hoztuk a dolgozókat a szülőkhöz, és segíthetjük a kicsik mindennapjait a falakon belül.

Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak elnöknek. Már javában tombolt a covid helyzet, nem mehettünk sehova, mi mégis kitartottunk és még a lezárások előtt a köztéren minden engedélyt megszerezve karácsonyi vásároztunk, és a feloldás után, a szabályokat betartva báloztunk is egy hatalmasat. Sokan nem értettek egyet azzal, hogy kitartottunk, hogy megcsináltuk, hogy véghezvittük, de így többek között rendezhettünk a gyerekeknek és dolgozóknak egy oltári jó gyereknapot, illetve segíteni tudtunk egy gumis felületű kismotor pálya kialakításában is.

Szeretném, ha minden szülő belelátna egy picit, hogy habár ebben rengeteg idő és energia van, de cserébe megannyi élménnyel és lehetőséggel lesznek gazdagabbak, mint a karácsonyi fények a bejáratban, amiket megvehettünk, vagy négyféle hatalmas ugrálóvár, arcfestés és fagyi a gyereknapon. Háromgyermekes anyuka vagyok, háztartással, lassan visszamegyek dolgozni is, ha nem is elnökként, de tagként ott fogok állni, hogy segítsem a munkát. Nekem megéri a gyerekmosolyért.

A szülői munkaközösség munkája jóval túlmutat azon, hogy eljárunk értekezletekre és beszélgetünk egy jót. Egy jó szervezet megkeresi a lehetőségeket a segítségnyújtásra, ami mindenkinek egy élhetőbb jövőt teremthet.

Eper vagy szamóca?

Kevés olyan gyümölcs van, amely annyira népszerű lenne, mint az eper. Tavasszal és nyár elején szinte mindenhol találkozhatunk vele: piacokon, boltokban, süteményekben, lekvárokban és fagylaltokban. A legtöbb ember egyszerűen epernek nevezi, azonban botanikai szempontból a pontosabb elnevezése valójában szamóca. Ez az aprónak tűnő különbség érdekes példája annak, hogyan térhet el a hétköznapi nyelv a tudományos szóhasználattól.

Őszi teendők otthon, így készítsük fel a lakást a télre

Az ősz nemcsak a lehulló levelekről és a fűtési szezon kezdetéről szól, sok olyan házimunka és karbantartási feladat akad, amit érdemes még a nagy hideg előtt elvégezni.

Melyik kutyák adják a legtöbb szeretetet?

A kutya sokak számára nem egyszerűen háziállat, hanem a család egyik tagja. Van, amelyik inkább önálló természetű, más szinte árnyékként követi gazdáját a lakásban, és alig várja, hogy egy kis simogatást, ölelést vagy közös játékot kapjon.

Ételek, amelyeket soha ne tarts a hűtőszekrény ajtajában

A hűtőszekrény ajtaja elsőre praktikus tárolóhelynek tűnik. Könnyen elérhető, jól pakolható, és a legtöbb készülékben külön polcokat, rekeszeket alakítottak ki neki. Nem mindegy azonban, hogy mit teszünk ide. Az ajtóban ugyanis általában magasabb és főleg ingadozóbb a hőmérséklet, mint a hűtő belső részeiben. Minden ajtónyitáskor melegebb levegő jut be, ezért bizonyos élelmiszereknek egyáltalán nem ez az ideális hely.

Hogyan hat ránk az ősz? Így hangolódhatunk rá az évszakváltásra

Az ősz beköszöntével rövidülnek a nappalok, hűvösebbé válik az idő, és a nyári szabadságok után visszatérünk a megszokott rutinunkhoz. Hogyan alkalmazkodhatunk könnyebben a változásokhoz, és mire érdemes figyelni a hidegebb hónapok előtt?