Menü

Mire jó és mit jelent a meditációs asztal?

A meditációs asztal kifejezés hallatán egy nyugodt hely jut eszembe az otthonunkban, mely a lelki egészségben, harmónia elérésében, nyugodtabb életben segíthet. Hogy mennyire gondolom ezt jól, az a cikkből kiderül.

A meditációs asztal egy olyan szent hely, amely a béke és a nyugalom érzését közvetíti, testileg, lelkileg és szellemileg táplál minket, ahol feltöltődhetünk, ahol megtalálhatjuk a külső-belső egyensúlyt, ahol önmagunkra találhatunk.

A meditáció olyan szellemi tevékenység, amely magába foglalja a koncentrációt, a szemlélődést, a szellemi megvilágosodást, szolgálva ezzel a fizikai és mentális egészséget. A meditáció során a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és befelé, a belsőnkre, önmagunkra figyelünk.

A meditációt végzik spirituális, vallási vagy szabadidős tevékenységként is, melynek az egészségre és a test működésére kifejtett hatását ma már nem csak tapasztalatok, hanem nemzetközileg kutatási eredmények is alátámasztják.

Szeretet, béke, nyugalom – ezek a gondolatok találnak meg minket egy meditáció során. Ehhez egy olyan hely kell, melyet a nyugalom szigetének hívhatunk, akár lehet egészen kicsi is. Egy sarok az otthonunkban, egy kis asztalka, melyen olyan tárgyakat helyezünk el, melyek jóérzéssel töltenek el.

Milyen tárgyakat tegyünk az asztalra?

Meditációs asztalt, vagy sarkot mi magunk is készíthetünk, a lényeg azon van, hogy a látványa megnyugtasson bennünket és kényelmesen el tudjunk helyezkedni ott, amikor meditálunk.

Reggel is indíthatjuk a napunkat meditációval, de munka után, vagy egy fárasztó nap zárásaként is levezethetjük a napi stresszt és elengedhetjük, amire nincs szüksége a lelkünknek. A cél az, hogy nyugalmat és békét vigyünk a napunkba, az életünkbe.

Tehetünk az asztalra könyveket, kristályokat, köveket, ásványokat, gyertyát, meditációs kellékeket, kártyákat, szobrokat. A lényeg, hogy ezek a tárgyak a béke és a nyugalom érzését közvetítsék. Mivel ezt a helyet egy szerethető és harmonikus hellyé kell tegyük, így használhatunk párnákat, szőnyegeket, baldachinokat és takarókat is. Tegyünk egy próbát, vezessük be mindennapjainkba új szokásként a meditációt és néhány alkalom elteltével mi magunk fogjuk megtapasztalni a változást.

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.

Karácsonyi ajándékok az utolsó pillanatban – amikor az idő ellenünk dolgozik

Ismerős helyzet? December közepe van, az adventi naptár már majdnem üres, a város fényei ragyognak, de az ajándéklista még mindig hiányos. Az utolsó pillanatos karácsonyi ajándékvásárlás sokak számára stresszes.

Mi tesz minket egy munkahelyi közösség egyedi részévé?

A céges közösségek működését alapvetően az egyéni különbségek alakítják. Az igazi erőt az adja, amikor különböző szemléletek, energiák és háttérből hozott tapasztalatok állnak össze olyan hálózattá, amelyben mindenkinek megvan a helye. A kérdés mégis az, hogy mitől válunk valóban hasznossá és értékessé egy szakmai környezetben?