Gyermekkel a temetőben - Gondolatok az elmúlásról
- Dátum: 2022.11.01., 03:12
- Szabó Máté
- képek:pexels.com
- család, elhunyt, elmúlás, gyász, gyerek, halál, temető
Mindenszentek és halloween közeledtével rengeteg ember kimegy elhunyt szeretteihez a temetőbe, hogy megemlékezzen róluk. A temető a tisztelet és a kegyelet helye, a sírkertben jó esetben nyugalom és csend van, ez az a hely, ahol nem akarjuk félrelökni a másikat 5 másodperc “előnyért” az adott sírhelyhez. Mindig érdekes megfigyelni azokat, akik kisgyermekkel jönnek a temetőbe, vajon a gyermekek hogyan élik meg az elmúlást és a halált, tehetjük fel a kérdést?
A mai kultúrában a temetőbe járás már vesztett jelentőségéből a hagyományos kultúrákban betöltött szerepéhez képest. Mindenszentek és halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Manapság sokszor a temetőbe járás fiatalon csak egyfajta pótcselekvésnek, szomorú tehernek hat, amelyet néha meg kell tenni. Az emberek elhunyt szeretteikhez sokszor csak évi 1-2 alkalommal mennek ki, van aki csak mindenszentek napján, van aki az elhunyt születésnapján. A halált és szeretteink elvesztését pedig mindenki másképpen dolgozza fel, a gyász rendkívül sokféle lehet. Majd ahogy öregszik az ember, és az élet egyre többet vesz el tőle, egyre többször jut eszébe az elmúlás és az elhunyt szerettek emlékezete is. Ez pedig valahol könnyfakasztó, valahol az emberi élet velejárója.
Egy gyermek nem érti az elmúlás jelentőségét
A gyerekekben sokszor még nem tudatosul az elvesztéssel, gyásszal járó fájdalom. Emiatt van az, hogy sokszor a gyermekek nem tudják átélni az adott pillanatot, érzékelik a szüleiken a csendet, a szomorúságot, a sírást és azt, hogy ez most valami fájdalmas és rossz. Azonban mindazt amelyet egy szerettünk elvesztése jelent, még nem tudják értelmezni.
A gyermekek számára is fontos, hogy egy család teljes legyen. Lehet, hogy a nagyszülők már fizikai valójukban nincsenek velünk, a kisgyermekek pedig még nem értik meg az adott helyzetet, azonban a családi szerepekkel, a folytonossággal, és az emberi élet mulandóságával kapcsolatos érzéseket egy gyermek előbb-utóbb megismeri, vagy az iskolából, vagy a családi közegből. A gyerek számára valójában a gyász megismerése, és az elmúlásnak a feldolgozása is egyfajta rítus és folyamat.
A kisgyermek mindig kíváncsi
A gyermekek mindig kérdezni fognak a halálról, az elmúlásról. Én jól emlékszem, hogy kisgyermekként a halál tudatát nagyon nehezen tudtam elfogadni, általában egy gyermek mikor felismeri mindennek a jelentését, csak sírással tud reagálni, majd nyilván az idő előrehaladtával mindez enyhül. Arról pedig szintén rengeteg lehetne gondolkodni, hogy a halál tudatának az elfogadása felnőttként sem könnyű, és a legtöbb embert félelemmel tölti el.
Valamint volt olyan fiatal ismerősöm, aki fiatalon vesztette el az édesapját, és elmondása szerint évekig képtelen volt kimenni az édesapja sírjához. Valószínűleg amiatt, mert képtelen volt szembenézni azzal, hogy elhunyt az édesapja mikor még ő csak kamasz volt. Azonban a gyász és az ezzel járó fájdalom sokkal jobban érintette, mint más embereket. Emellett szerintem ez jó példa arra is, hogy mindenki másképpen gyászol, a gyász feldolgozásának rengeteg formája van szerte a világban, az egyes embereket pedig szeretteik elvesztése teljesen máshogy érintheti.
Ezek a pillanatok jó alkalmak arra, hogy olyan felmenőkről meséljenek a gyermekeknek, akiket ők nem ismertek, jó alkalom az emlékezésre, és arra is, hogy a gyereket megismertessük azzal, amit felnőttként is nehéz elfogadni, hogy a veszteség és a gyász túlélhető, természetes része életünknek. Amely azonban előbb-utóbb minden élő embert utolér.
Az biztos, hogy az elhunytakról, és a halálról fontos beszélni. Valamint az elhunytak életét nem kell tabuként kezelni felnőttként sem. Fontos, hogy a gyermekek megfelelő módon ismerkedjenek meg az elmúlással és a halál gondolatával, amely először mindenkiből félelmet vált ki. Azonban megfelelő kommunikációval és az idő múlásával a gyermekek is megértik, és jó esetben elfogadják az elmúlás tudatát. Az ünnepeket, hétköznapokat úgy éli át a kisgyermek, ahogyan legközvetlenebb családtagjai, és előbb-utóbb belenő a családi szokásokba.
Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.
A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.
Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.
A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.
A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek

A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.