A magány negatív hatásai a szívre

Szívünk néha drasztikusan reagál érzelmi állapotunkra. Jó példa erre a megtört szív szindróma, amikor a lélekben érzett szívfájdalom hirtelen intenzív mellkasi fájdalmat vált ki, ami súlyos szívizom-elégtelenséghez vezethet, habár a szív egészséges.

A magány a korai halálozás, a rosszabb mentális egészség és az alacsonyabb életminőség erős előrejelzője a szív- és érrendszeri betegségekkel élők esetében, méghozzá sokkal erősebb prognosztizálója, mint amikor valaki egyedül él, legyen bár nő vagy férfi.

Az állítás a szívbetegség típusától függetlenül igaz még akkor is, ha az eredményeket úgy állapították meg, hogy figyelembe vegyék a beteg korát, iskolázottságát, más egészségi problémáit és betegségeit, a BMI -t, a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Összességében elmondható, hogy a magány a nők esetében megduplázta a halál kockázatát, és a mutató a férfiak esetében is közel kétszeresére ugrott.

A magány nemcsak annyit jelent, hogy sokat vagyunk egyedül, hiszen vannak, akik kifejezetten élvezik, ha egyedül lehetnek. A magány sokkal inkább a szociális élet és a társas kapcsolatok hiányát jelenti, ami káros lehet az egészségünkre is.

A magukat magányosnak érző férfiak és nők háromszor nagyobb valószínűséggel jeleztek zaklatottságot vagy depressziót , életminőségük pedig jelentősen alacsonyabb volt az átlagnál. A magányos ember úgy érzi, hogy mások nem értik meg őt, és úgy gondolja, hogy nincsenek igazán jelentős kapcsolatai.

Egyes emberek számára a magányosság időleges és könnyen enyhíthető. Ilyen például, amikor egy közeli barát elköltözik, vagy a másutt lakó szerelme hazautazik. Más esetekben a magányosság nem oldható fel ilyen könnyen (például meghal valakinek a szerette vagy felbomlik a házassága). Ilyenkor a magány hosszú ideig is fennállhat, ha valaki nem tud kapcsolatot teremteni más emberekkel.

Egyes emberek biológiailag hajlamosabbak, hogy magányosnak érezzék magukat. Az ikertanulmányokból kiderült, hogy a magányosság – legalábbis részben – örökölhető. Más tanulmányok azt vizsgálták, miként lehet a magányosság bizonyos géntípusok és egyes szociális vagy környezeti tényezők (például szülő támogatás hiánya) következménye.

A jelenleg divatos eszközök, amilyen a szociális média, csak látszólag segítik elő a szociális kapcsolatok kialakítását, előnyben részesítik a rövid interakciókat sok ismerőssel, a helyett, hogy kevesebb, de jelentősebb kapcsolatokat hoznának létre.

A magányosság fizikai és lelki egészségre gyakorolt negatív hatásait kiemelő egyre növekvő számú tudományos bizonyítékot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni.