Menü

Szemtorna, a látás tréningje

A Föld lakosságának majdnem fele szemüveget visel, de ha nem is, akkor is valamilyen látási problémával küzd, pedig vannak technikák, amikkel javíthatjuk, vagy szinten tarthatjuk látásunk állapotát.

A látás romlását sokféle probléma okozhatja, azaz a távol-, vagy rövidlátást, a kancsalságot, de még a hályog kialakulását is okozhatja valamilyen szemizom helytelen működése. Oka lehet ezeknek az is, hogy egy hanyag tartás, akár sok monitor előtt töltött idő miatt a nyak izmai feszülnek, ez pedig az agy és a szemek normális vérkeringésének útjába állnak. Ezekkel a gondokkal nem csak műtéti úton, vagy szemüveg viselésével tudunk megbirkózni, hanem speciális tornával is.

A szemtorna módszerének kifejlesztője William Horatio Bates, amerikai orvos volt. Elméletének alaptétele, hogy a szem egy érzékszerv, de a látás az agyban dől el, vagyis a jó látás feltételei 90 százalékban pszichikai eredetűek. Az ő szemlélete szerint a szemüveg viselése berögzíti a helytelen szokásokat, vagyis a szem rossz „állását”, ezzel konzerválva a probléma gyökerét.

Az általa kidolgozott mozgásforma fő célja, hogy a már szemüveget viselni kényszerülők is félretehessék ezt a kelléket és jól lássanak. A torna könnyen elsajátítható, nem igényel speciális képzést, otthonunkban, munkahelyünkön, vagy akár a villamoson is elvégezhetjük, maximum kicsit furcsán fognak ránk nézni. A lényeg, hogy naponta végezzük, így nem adunk esélyt annak, hogy szemizmaink újra elengedjék magukat és ne végezzék helyesen dolgukat.

Néhány gyakorlat, ami segíthet:

Pislogás-tenyerezés, ami egy tudatos pislogás, miközben kezünkkel masszírozzuk szemünket és annak környékét, ezzel javítva a szem vérellátását, ezzel cserélődik a könnyfilm is, és az izmok is ellazulnak.

Tekintés, amikor a fejünket stabilan egy helyzetben tartva, csak a szemünket mozgatva tekintünk a négy fő irányba, jobbra, fel, balra, le.

Szemgödör masszírozása annyit tesz, hogy a nagyujjunkkal, körkörös mozdulatokkal végigmasszírozzuk a szemöldökünk alatti területet.

A fekvő nyolcas gyakorlatot úgy végezzük, hogy leülünk, fejünket nem mozgatjuk, viszont hüvelykujjunkat nagyjából 30 centiméterre a fejünk elé tartjuk, és fekvő nyolcasokat írunk le vele. Ezt a mozdulatot követjük szemünkkel, majd kezet cserélünk, és megismételjük.

Lazító, relaxáló gyakorlattal pedig pihentethetjük szemünket, amihez annyi kell, kinézünk egy közeli pontot és onnan egy képzeletbeli fonalat követve elnézünk a szoba legtávolabbi sarkába, majd ugyanez vissza. Ez a belső szemizmok elfáradásának megelőzi módja.

A szemtorna egy napi pár perces rutinná alakulva segíthet, hogy szemünk jól működjön, izmaink erősödjenek, szemünk vérkeringése helyreálljon, és ezzel látásunk élesedjen, javuljon

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

GLP-1 és fogyás: hogyan segíthetnek a GLP-1 alapú készítmények a testsúlycsökkentésben?

Az elmúlt években egyre többet lehet hallani a GLP-1 alapú fogyásról, illetve azokról a gyógyszerekről, amelyek eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére jelentek meg, de jelentős testsúlycsökkenést is előidézhetnek. A GLP-1 receptorokra ható készítmények az elhízás kezelésében is fontos szerepet kaptak, de alkalmazásuk minden esetben orvosi mérlegelést igényel.

Hogyan óvhatjuk meg a bőrünket ősszel?

A hűvösebb idő beköszöntével a bőr könnyebben kiszáradhat. A háttérben több, egymást erősítő hatás állhat, amelyek a fűtési szezon kezdetével még feltűnőbbé válnak.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.