Nehezebb, mint gondolnánk az elengedés!
- Dátum: 2022.12.30., 04:14
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- boldogság, elengedés, életmód, fájdalom, lélek, psziché, változtatás
Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, akármennyire frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni. Hiába nem épít, hiába nem okoz örömet, valamiért mégsem megy.
Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.
Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!
Miért engedje el?
Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak elfogadni.
A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük rosszul magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak vége legyen. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülten zuhanunk ágyba.
Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Ha olyan helyzetekben vagyunk minden egyes napon, ami nem kedvez nekünk, akkor az hosszú távon krónikus stresszt, szorongást, depressziót válthat ki.
Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros? Nem lenne jobb, ha végre teret tudnánk adni valaminek, ami sokkal jobb?
Így törje szét a láncokat!
Mindannyian hozunk rossz döntéseket. Mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, amelyek az adott pillanatban jónak tűnnek, később mégis bebizonyosodik, hogy nem nekünk való. Tanuljuk meg ezeket elengedni!
Az elengedés nem egyenlő azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Adjunk ki magunkból mindent, amit érzünk, legyen az harag, szomorúság vagy csalódottság!
Bocsássunk meg magunknak, és másoknak is! Senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Ne rágódjunk azon, mit csináltunk rosszul! Ami elmúlt, elmúlt, változtatni a történteken már nem tudunk.
Mi a jobb: beleragadni egy olyan szituációba, amely nem épít, vagy kockáztatni, lépni, és közelebb kerülni a boldogsághoz? Vegyünk erőt magunkon, merjünk változtatni!
Vonjuk le a tanulságokat! Ha hibáztunk, gondoljuk át, mit tanultunk az adott helyzetből. Ezek később hasznosak lehetnek ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk!
Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől!
A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket, hanem mi magunk. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.