Ételfóbiák kialakulása, változása és kezelése

Kelkáposzta-főzelék, spenót, répafőzelék, tengeri herkentyűk, különböző állati belsőségek. Ez csak néhány olyan ételnek a neve, amelytől rengeteg ember tartózkodik, adott esetben viszolyog. Van, aki pedig egyenesen undorodik ezektől az ételektől, mint például egy vegetáriánus a húsoktól. A cikkben arra keresem a választ, hogy miért alakulnak ki valakinél ételfóbiák, és miért maradnak ezek velünk akár egy egész életen át.

A fóbia röviden egy indokolatlan félelem, amely meghatározott dolgok és helyzetek kapcsán gyötör valakit. Leggyakrabban szerintem a pókokkal kapcsolatban kerül elő, valamint gyakori még a magasságtól való félelem (tériszony) és a nyilvános beszédtől is sokan idegeskednek. Azonban fóbiák alakulhatnak ki bizonyos ételekkel kapcsolatban is. Ezek nagy részét gyermekként “sajátítjuk el” valamilyen negatív ok, vagy folyamatos ráhatás miatt. Majd ezek annyira mélyen belénk ivódnak, vagy elraktározódnak a génjeinkben, hogy felnőttként sem tudjuk őket teljesen leküzdeni, maximum racionálisabban, nyugodtabban kezelünk egy-egy helyzetet.

Sok olyan étel van, amitől viszolygunk, ez szerintem minden korosztálynál megjelenik, különösen időseknél, akik már kevésbé nyitottak az új ételekre. Valamint az ételektől való viszolygás összekapcsolódhat az új dolgoktól való félelemmel is. Azonban bizonyos embereknél valamilyen kiváltó étel hatására egyenesen undor fogja el őket, hányingerük lesz, megemelkedik a vérnyomásuk és nem bírják egyszerűen megkóstolni sem az adott ételt.

A gyermeki ételfóbia legtöbbször természetes jelenség

Gyermekként az ételfóbia jelensége sokkal erősebb lehet, mint felnőttként, mivel valamelyest a fejlődésükhöz is hozzátartozik. Egy gyermek szereti válogatni az ételt, legtöbbször a nagyon fűszeres, vagy szétfőzött zöldségeket egy kisgyermek elutasítja mivel valamiféle alaptalan, megmagyarázhatatlan viszolygás alakul ki náluk. Valamint egyértelmű, hogy a család étkezési szokásai hatalmas hatással vannak a gyermekre is. Emiatt ha valaki minden nap többször is eszik húst, akkor valószínűleg a gyermek is ezt az irányt követi egy idő után, ha pedig a szülők kerülik a húsfogyasztást, akkor a gyermek is kerülni fogja. Érdekes jelenség azonban, hogy akár ennek fordítottja is kialakulhat, tehát ha kisgyermekként mindig húst akarnak valakivel etetni, akkor könnyedén lehet, hogy felnőttként kerülni fogja, vagy teljesen elutasítja a húsfogyasztást.

Egy kisgyermek legtöbbször a növekedéssel együtt kinövi ezeket a fóbiákat, majd a kamaszkor végére teljesen eltűnnek az erős ételfóbiák. Az ideális, egészséges és kiegyensúlyozott étkezési szokások kialakítása pedig a kezdetektől fontos, azonban ennek a betartása sokszor nagyon nehéz tud lenni. Emellett az ételfóbiák sokszor valamilyen (akár ismeretlen) stresszhelyzet, depresszió hatására alakulnak ki, ezek pedig felnőttkorban is velünk maradnak, és bizonyos ételekkel kapcsolatban felnőttként is szkeptikusak leszünk.

Felnőttként az ételfóbia viszolygássá alakul

Felnőttként az ételekkel kapcsolatos fóbiák leginkább aggályokká, viszolygássá alakulnak át. Lehet, hogy például a “kétes kinézetű” süteményére amivel megkínálnak bennünket nem szívesen mondunk igent. Azonban felnőttként ezeket az ételeket legtöbbször nem utasítjuk el, hanem maximum veszünk egy nagy levegőt, és legalább egy falatot eszünk belőle. Ha pedig valami az előzetes elvárásaink ellenére ízlik, akkor az máris egy pozitív benyomás az adott ételről. Új ételekkel és ízekkel pedig rengetegszer fogunk találkozni, ha valamivel kapcsolatban aggályunk is támad, mereven elutasítani akkor sem feltétlenül érdemes, és felnőttként általában a fóbiákat egy valamivel “gyengébb” szkeptikusság váltja fel.

Természetesen vannak bizonyos kulturális különbségek is. Tehát az arab országokban egy “finom sült oldalas” minden bizonnyal kevésbé vonzó, mivel ők nem fogyasztanak (legtöbbször) sertéshúst. Ezzel szemben az európai országokban a sült oldalas a legtöbb ember számára (aki fogyaszt húst) vonzó lenne. Ebből következően, ha odaraknának egy európai ember elé egy fekete, nyolclábú sült pókot, ami más kultúrákban “nagyon finom”, akkor lehet lenne olyan, aki elmenekülne már a pók látványától is. Valószínűleg én is ezt tenném, különösen akkor, ha a pókot még élve is látnám előtte. Ez nyilván annak köszönhető, hogy rengeteg ember fél a pókoktól, és Európában nem, vagy csak nagyon kevesen fogyasztanak ilyen jellegű ételeket.

Hogyan lehet az ételfóbiát kezelni?

Az ételfóbiát tulajdonképpen nem lehet ténylegesen gyógyítani és legtöbbször nem is kell. Gyermekként a bizonyos ételektől való viszolygás és undor teljesen normális jelenség, amelyek felnőttkorra legtöbbször teljesen eltűnnek. Persze sokszor hallani különböző szélsőséges jelenségekről, hogy egy gyermek csak pizzát, vagy pirítóst hajlandó enni és minden mást elutasít. Azonban kérdéses, hogy ezek a történetek egyáltalán igazak-e, valamint az ilyen fóbiák mögött valamilyen pszichés félelem is áll legtöbbször.

Felnőttként az ételkultúra és az ezzel kapcsolatos gondolkodásunk is változik, sok olyan étel van a mindennapokban, amelyeket kevésbé szeretünk, azonban ezekkel kapcsolatban maximum egyfajta tartózkodás van bennünk és nem utasítjuk el mereven őket. Emellett a kulturális ráhatás is nagyon fontos, tehát egy európai ember legtöbbször viszolyog például az extrém ázsiai konyhától, és ez könnyedén lehet, hogy fordítva is igaz. Összességében, ha gyermekként egy (viszonylag) egészséges étrend alakul ki az emberben, akkor felnőttkorra a nagyon erős ételfóbiák eltűnnek. Bizonyos ételfóbiák pedig mindig velünk lesznek, azonban ezek leginkább csak egyfajta viszolygásként jelennek meg.