Menü

Kik a helikopter- és fűnyíró szülők?

A helikopter szülőség fogalmával talán már többen is találkozhattunk. A fűnyíró szülő tulajdonképpen ennek csak egy továbbfejlesztett változata, amely nemrégiben került be a köztudatba. Míg a helikopterszülőség csak egyfajta túlgondoskodást jelent, addig a fűnyíró szülők azon emberek, akik a gyerekük útja elöl szó szerint minden akadályt elhárítanak, akár mások kárára is. Az írásban arra kaphatunk választ, hogy mi motiválja ezen szülőket? Valamint, hogy hogyan árthatnak ezzel gyereküknek.

Mi a különbség a két típus között?

A helikopter szülők tulajdonképpen azon szülők, akik folyamatosan a gyermek mellett akarnak lenni, és egyfajta “túlgondoskodásba” esnek bele. Ezen szülők állandóan ellenőrzik a gyereküket a folyamatos jelenlétükkel és közbeavatkozásukkal. Egyértelmű, hogy a gyermekek problémáit különösen kiskorukban a szülőknek kell megoldani legyenek azok különböző adminisztratív dolgok, vagy éppen az iskolai házi feladat. Azonban a helikopter szülők minden problémát magukra vállalnak és teljesen tehermentesíteni akarják a gyermeküket. Ezáltal viszont a gyermekekben nem alakul ki egy megfelelő tenni akarás, vagy éppen stresszfaktor amikor el akarnak majd valamit érni az életben felnőttként.

A fűnyíró szülők pedig a helikopter szülők továbbfejlesztett változatát jelentik. Ők nemcsak, hogy folyamatos “túlgondoskodásba” esnek, hanem minden problémát, akár komoly konfliktusok árán is el akarnak tüntetni a gyermekük útjából. Ők azok akik képesek az osztályfőnököt hibáztatni ha valami sérelem éri a gyereküket, vagy éppen a gyermek háziorvosánál hangosan elégedetlenkedni ha sokat kell várni. Értelemszerűen ezen szülők csak a legjobbak akarják a gyermeküknek, azonban ezzel a fajta túlgondoskodással rengeteg ártanak önmaguknak, és adott esetben más embereknek is. Azzal, hogy a fűnyíró szülők egyfajta “tankként” akarják eltörölni a gyermekük útjából a felmerülő problémákat rengeteget ártanak a gyermekük jellemfejlődésében is. Számukra a legfontosabb, hogy a gyermekük elérje az általuk kitűzött célt, és ennek érdekében minden nehézséget megoldanak a gyerek helyett, akár még a gyerekkor után is.

Fűnyíró szülők, avagy helikopter szülők 2.0.

A fűnyíró szülő az, aki felhívja a tanárt akár este is ha úgy érzi, hogy igazságtalanság történt a gyerekével. Nem engedi, hogy a gyerekét bármilyen visszautasítás vagy kudarc érje, amivel csak azt éri el, hogy a gyereknek nem lesz érzelmi eszköztára arra, hogy hogyan kezelje az életben a negatív élményeket: magányt, unalmat vagy szorongást. Ha egyszerűen akarjuk értelmezni, akkor ezek az emberek azok, akik nem fogadnak el nemleges válaszokat senkitől sem az életben.

A fűnyíró szülő ha a gyereknek bármilyen problémája akad, akkor igyekszik gyorsan megoldani a helyzetet – gyakran még azelőtt, hogy a gyerek egyáltalán észlelné a problémát–. Míg például egy “helikopter szülő” csak egy erős irányt akar mutatni a gyermekének, addig a “fűnyíró szülő” igazából már mindent tökéletesre akar kialakítani a gyermekének kicsiként, és utána idősebb korában. Ezáltal sokszor nem alakul ki jó problémamegoldó készség a gyermekeknél. Valamint felnőttként ezek a gyermekek sokszor túlságosan is döntésképtelenek lesznek, egyfajta túlzott függés alakul ki bennük a szüleikhez.

Érdekesség, hogy a fűnyíró szülők (ahogy ez már valamelyest a kifejezésből is kitalálható) általában jómódú, vagy legalábbis stabil körülmények között élő emberek. Ezen szülők nagy része egyetemet végzett, és nyilván látja azt, hogy oktatással és tanulással lehet karriert építeni. Ők legtöbbször már egy jómódú és stabil környezetet alakítottak ki maguk köré, amelybe igazából már megtervezetten fognak gyermeket vállalni is. Emiatt viszont a szülők egy része a komoly konfliktushelyzeteket sem kerüli el, hogy biztosítsák a gyermekük számára mindig azt amit szeretnének.

A túlgondoskodás legnagyobb veszélye a passzivitás

A fűnyíró szülők gondoskodásának nem az a legnagyobb veszélye, hogy a gyermek elkényeztetett lesz. Hanem sokkal inkább az, hogy a gyermek nem tanulja meg azt, hogy hogyan kell egy-egy problémához felnőni, és elveszik belőlük a szorgalom és a kitartás valamilyen cél elérése érdekében. Ezen gyermekek sokszor csak passzívan, úgymond “nézőként” reagálnak egy-egy helyzetre. Felnőttként pedig sokszor döntésképtelenek lesznek, nem tudnak egy-egy helyzetben tényleges döntést hozni és folyamatosan csak háttérbe szorulnak a különböző interakciókban.

Valamint az ilyen gyermekek felnőttként is függni fognak a szülőktől. Legtöbbször ez a fajta gondoskodás nem szűnik meg a kamaszkor végére, hanem akár már akkor velük marad, mikor a gyerekük dolgozni kezd. Az anyukák ilyenkor is összekészítik a ruhájukat, főznek a családra, akár a munkahelyi dolgok elintézésében is segítenek, emellett viszont túlságosan is próbálják irányítani a már felnőtt gyerek mindennapjait.

Összességében a gyermekeknek tapasztalatra lenne szüksége, és a megfelelő egyensúly felismerése szülőként nagyon fontos, viszont nagyon nehéz is. Ugyanis a helikopter, vagy a fűnyíró szülőség nem egy pillanat alatt alakul ki, hanem egy sokkal hosszabb, akár évekig tartó folyamat eredménye. Ilyenkor a szülők folyamatosan kerülnek olyan helyzetbe, hogy mindent ők oldanak meg a gyermekük helyett. Emellett minden gyermek tapasztalás útján tanulja meg, hogy bizonyos dolgokért küzdeni, tenni kell. Viszont ez a folyamat manapság már egyre kevésbé érződik, ugyanis a szülők többsége mindent megad a gyermekeknek, és minden szülő arra törekszik, hogy a gyermekeinek a legjobb legyen. Azonban ha minden akadályt akár erővel is eltávolítunk a gyermekünk elől, akkor az a gyerek felnőttként könnyedén boldogtalanná és döntésképtelenné válhat.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Nepotizmus, nepo babyk

Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!