Mi áll a függőségek mögött valójában?

A függőség, másnéven addikció tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy káros viselkedésforma a szokásunkká válik és akarunk ellenére újra és újra megismételjük. Bár legtöbbször a szerhasználattal kapcsolatban hangzik el a függőség kifejezés, leggyakrabban az alkohol és a cigaretta vonatkozásában, azonban függőség kialakulhat szinte bármilyen káros viselkedésformából. Apróság, de a körömrágás is lehet függőség tárgya például, de ide sorolhatnánk a kóros étkezési zavarokat, a gyógyszerfüggőséget és a társfüggőséget is. Mind káros viselkedésforma és bár nem tesznek nekünk jót, tudunk is róla, mégis valahogy újra és újra beleesünk a csapdájába. Bár az addikció definíciója kémiai, tehát testi és mentális, tehát lelki függőséget is feltételnek tekint, sokszor csak az egyik vagy a másik jelenik meg. A társfüggőség például főként lelki, míg a gyógyszerfüggőség testi és lelki addikció.

De mégis, ha ennyi féle formában fordul elő és vegyesen érint nőket és férfiakat – bár érdemes megjegyezni, hogy vannak tipikusan férfiakat és tipikusan nőket érintő függőségek – akkor mi állhat a jelenség mögött valójában?

A modern pszichológia nem feltétlen a kémiai megközelítést gondolja a legjobb lehetőségnek. Először is fontos, hogy a függőség nem egyik napról a másikra alakul ki. Idő kell hozzá, ráadásul jellemzően valami, a függőség tárgyánál is rosszabb dolog az, ami elől az adott „szerhez” menekülünk. Mert a függőség mindig valami elől való menekülés. Az egyedüllét, a magány, egy trauma, testi fájdalom, kilátástalanság, veszteség. Ha betegségként tekintünk rá, akkor egy gyógyíthatatlan, azonban kezelhető betegségről van szó, ha pedig viselkedésformaként, akkor egy zsákutca, amiből ki kell találnia a páciensnek. Azonban míg a betegség kezeléséhez gyógyszerek szükségesek, addig a zsákutcából való kinavigáláshoz egy jó pszichiátriai szakember.

A függőség legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy könnyen egy visszafordíthatatlan spirállá változhat, ami egy idő után akár komoly következményekhez is vezethet. Gyakran hallhatunk egy rendkívül romboló tévhitet, miszerint valaki addiktív személyiséggel rendelkezik. Persze ezt általában arra értik, ha valaki könnyen egy új tevékenység vagy szokás rabjává válik, de valójában a függőségért felelős gén nem létezik. Létezik az addikcióra hajlamosító genetikai tényező, azonban ennek a szerepe elhanyagolható a mellette szerepet játszó több környezeti tényezőhöz képest.

Ha szeretnénk megszabadulni egy káros szokásunktól, például a nikotinfüggőségtől és úgy érezzük, egyedül nem megy, ne féljünk felkeresni egy szakembert. Fontos az is, hogy egy rögzült szokásként tekintsünk rá és gyökerestül próbáljuk meg megoldani a problémát, ne pedig helyettesítsük egy másik szokással.