Menü

Elköteleződéstől való félelem

Gyakran halljuk manapság az „elköteleződéstől való félelem” kifejezést, amellyel lassan már olyan magabiztosan dobálózunk, mint a depresszióval vagy a nárcisztikussal.

Ugyanakkor nem árt tudni, hogy ahogyan természetesen nem minden ember nárcisztikus, akivel összetűzésbe kerülünk, netán a romantikus kapcsolatunk zátonyra fut, úgy nem minden ember retteg az elköteleződéstől, aki nem akar azonnal összeköltözni, megházasodni, gyereket vállalni friss szerelmével. Sőt, önmagában az, hogy valaki tart az elköteleződéstől, egyáltalán nem egy egészségtelen szokás.

Míg vannak emberek, akik valóban annyira rettegnek bárki felé is elköteleződni, hogy képtelenek a hosszú távú romantikus kapcsolatok fenntartására, vagy akár csak létrehozására – ők sokszor arról ismerszenek meg, hogy évekig vagy évtizedekig nem tudnak senki mellett hosszabban megmaradni, és gyakran barátaikat, munkájukat is folyton váltogatják -, addig vannak emberek, akik azért nem adják be könnyen a derekukat egy romantikus kapcsolatban, mert mélyen átérzik az elköteleződés felelősségét. Ők nem fóbiásak, hanem felelősségteljesek.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik egyik kapcsolatból a másikba ugranak, és nagyon hamar képesek letenni a voksukat egy új partner mellett. Ők gyakran általában nem is tudják hosszan fenntartani aktuális kapcsolatukat. Mások viszont akár évekig is egyedül vannak, mígnem rátalálnak arra, akivel valóban tudnak hosszú távra tervezni. Ilyen formájában tehát az elköteleződéstől való félelem egy teljesen természetes és normális érzés: annak megértése, hogy valaki felé elköteleződni, vele házasságra lépni, gyereket vállalni egy hatalmas lépés az életben, amelyet nem lehet fél vállról venni.

Azok számára, akik valódi intimitáson és szereteten alapuló kapcsolatot szeretnének, az elköteleződés azt jelenti, hogy az egész életet, a jót és a kevésbé jót is meg kell osztani, “amíg a halál el nem választ”. Ez nem kis dolog, különösen, ha pénzügyek, életkörülmények és mások (pl. gyerekek, barátok, családtagok és háziállatok) élete is érintett.

A mély szeretet, a sebezhetőség és a személyes felelősségvállalás mind együtt járnak az elköteleződéssel.

Ezzel szemben a romantikus kapcsolatokat túl könnyen kialakítók esetében sokszor nincs is szó valódi elköteleződésről. Ők azért képesek komolyabb gondolkodás nélkül belemenni kapcsolatokba, mert tudatosan vagy tudattalanul, de nem is terveznek valójában elköteleződni, így nem kockáztatnak sokat: mivel számukra a kapcsolatok felcserélhetők, komolyabb szívfájdalom nélkül megszakíthatók.

Valóban örömteli a másikkal lenni, és szíved legmélyén is azt érzed, hogy illetek egymáshoz, de szorongással tölt el, ha meg kell címkézni a kapcsolatot, vagy más okok is vannak félelmed hátterében? Légy őszinte magadhoz, és ne szégyelld az érzéseidet és a felmerülő gondolataidat. Vedd sorra, hogy mi az, ami esetleg zavar a másikban vagy a kapcsolatotokban, és aminek köze lehet ahhoz, hogy nehezebben szánod rá magad az elköteleződésre.

Az elköteleződés hatással van a partner életére, valamint a pár egymást keresztező világában élő összes emberre. Egy másik embernek elköteleződni az élet egyik legnagyobb öröme és felelőssége, ezért valóban bölcs dolog szembe nézni az összes felmerülő félelmünkkel ezzel kapcsolatban.

Ha félelmet érzel az elköteleződéssel kapcsolatban, használd ezt jelként, hogy segítsen meghozni azt a döntést, amely a legjobb lesz neked, a partnerednek és a kapcsolatodnak. A legtöbbet abból kapjuk, amibe a szívünket és a lelkünket beletesszük, és ez különösen a szeretetkapcsolatainkat illetően igaz nagyon.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.