Menü

Szoláriumfüggőség, azaz tanorexia

Tanorexia. Nem túl ismert szó, mégis létező probléma. Szoláriumfüggőséget jelent és felmérések szerint 4 emberből 1 érintett ebben a betegségben. A tanorexia éppen olyan káros szenvedélybetegség, mint a drogfüggőség. Aki tanorexiában szenved, mértéktelenül sok időt tölt barnulással, szoláriumozással.

A szoláriumfüggőség külföldi neve az angol „tanning” szóból ered.

A szoláriumfüggőségnek is vannak jól látható jelei, egyrészt túlzásba vitt napozásának következménye a túlzott barna bőrszín, mely borzasztóan káros és veszélyes, arról nem is beszélve, hogy olykor bizarr külsőt is eredményez.

A kozmetikusok és bőrgyógyászok évek óta óva intenek a túlzott szoláriumozástól, van, aki már az enyhe formájától is, ám sajnos sokan egyáltalán nem hallgatnak ezekre a figyelmeztetésekre és mértéktelenül barnára süttetik magukat.

A nők többsége úgy gondolja, hogy a barna színnek köszönhetően vékonyabbnak és sportosabbnak tűnnek, vannak, akik a nyaralásra és a strandszezonra akarnak barnább színben pompázni, ám a függők többsége egész évben a megengedettnél gyakrabban látogatja a szoláriumot.

A tanorexiában szenvedők függőségét jól szemlélteti, hogy egyáltalán nem félnek a következményektől, hiányzik az önkontroll.

Ők nem törődnek a korai bőröregedéssel, a bőrrákkal és a rosszindulatú elváltozásokkal, melyekre a szakemberek folyamatosan emlékeztetnek.

A tanorexiában szenvedők naponta látogatják a szoláriumokat, akár többet is felkeresnek, nem törődve a veszélyekkel és kockázatokkal. Számukra egyetlen és legfontosabb cél, hogy minél barnábbak legyenek és ezt a bőrszínt minél tovább megőrizzék.

A tanorexia valódi függőség és sajnos elmondható az is, hogy a betegek többsége kamasz, ennek okát pedig a közöségi oldalak és a média keltette hamis képeknek lehet tulajdonítani, melyekre egyre többen akarnak hasonlítani.

Egyes szakértők szerint az egész éves barnaságra vágyó szoláriumfüggők éppúgy viselkednek, mint az alkoholisták, akik nem tudják letenni az italt, vagy a láncdohányosok, akik nem tudnak leszokni a dohányzásról. Ezek a függők képtelenek egyedül leszokni káros szenvedélyükről és szakértői segítségére lenne szükségük.

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Természetes gyógymódok elfertőződött sebre

Amikor egy seb elfertőződik, a szervezetben azonnal megindul a védekezés: a terület bepirosodik, meleg lesz, megduzzad, esetleg sárgás vagy zöldes váladék jelenik meg. Ilyenkor a test jelzi, hogy segítségre van szüksége. A természetes gyógymódoknak ilyenkor nem az a feladatuk, hogy kiváltsák a steril tisztítást vagy az orvosi ellátást, hanem hogy támogassák a bőr regenerációját, csökkentsék a gyulladást, és elősegítsék a tisztulást.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.