Menü

A toxikus kapcsolatok jellemzői

Még a legjobb kapcsolatokban is vannak nehéz periódusok. Nehézségekbe ütközhetünk a szüleinkkel, a testvéreinkkel, a hitvesünkkel. De ezek miatt nem érnek véget kapcsolatok. Ha egy kapcsolat egy konfliktushelyzeten együtt megy át, még ha az zűrös is, akár javíthatja is az adott kapcsolatot. De ha egy kapcsolat valóban mérgező, építkezni nem lehet belőle, viszont ha benne maradunk, sokat veszíthetünk. De hogyan mondható meg, hogy egy kapcsolat toxikus, vagy csak megvannak a maga hullámvölgyei, és egyébként rendben működik?

Érzelmi bántalmazás

Ha az érzelmi bántalmazás jelen van a kapcsolatban, az biztosan nem egy komplikált időszak része, hanem egy toxikus kapcsolat. Az egymást szerető emberek bár olykor hirtelen felindulásból mondhatnak egymásnak bántó dolgokat, amelyek fájdalmasak is lehetnek, de általában nem ez a jellemző. Ezek mindössze különálló kis incidensek.

Ezzel ellentétben az érzelmi bántalmazás más. Ha egy személy kigúnyol vagy lekicsinyel, esetleg folyamatosan kritizál, az is előfordulhat, hogy saját magunkat kezdjük el hibáztatni, és elhisszük, hogy valóban megérdemeljük ezeket a támadásokat. A saját önértékelésünket tesszük tönkre.

Gázláng-effektus

Ez a kifejezés arra utal, hogy a kapcsolatban folyamatosan a saját valóságunkat kérdőjelezzük meg. Egy munkakapcsolatban ez úgy nézhet ki, hogy elmondjuk a kollégánknak, hogy nem teszi magát eléggé oda egy adott projektben, neki viszont sikerül meggyőznie, hogy mi vagyunk azok, akik nem dolgoznak eleget.

Egy tipikus párkapcsolati példa, amikor az az érzésünk, hogy a partnerünk megcsal minket, de ő kitartóan tagad, és azt mondja, csak beképzeljük a dolgot, mi máris ott tartunk, hogy magyarázkodni kezdünk paranoid viselkedésünk miatt.

Azok az emberek, akik ezt a viselkedésformát alkalmazzák, rendkívül ügyesek abban, hogy a manipulációt elmaszkolják, ezáltal azt nehezen felismerhetővé tegyék.

Időszakos megerősítés

A manipulatív emberek gyakran tarthatnak benne minket egy se-veled-se-nélküled kapcsolatban. Időről időre kedvesen kezelnek, a maradék időben viszont rosszul bánnak velünk. A partnerünk gyakran tudomást sem vesz rólunk, mi pedig már eljutunk arra a szintre, hogy megkérdőjelezzük a kapcsolat létjogosultságát és a saját önértékelésünket, de abban a pillanatban, amikor kilépnénk a kapcsolatból, hirtelen megjelenik a partnerünk, figyelmet tanúsít irántunk, ami ugye oooooolyan jól esik. Bemagyarázzuk magunknak, hogy ezúttal minden más lesz, a múltbéli viselkedéseire pedig kifogásokat találunk. Hamarosan viszont ugyanúgy fog viselkedni, mint korábban – mintha nem is léteznénk.

Évtizedeken keresztül tartó kutatások kimutatták, hogy az időszakos megerősítés egy nagyon erős viselkedésforma, ami arra késztet minket, hogy folyamatosan dolgozzunk az elismerésért. Ez ugyanaz a dinamika, mint ami a kísérleti patkányokat arra készteti, hogy megnyomjanak egy kart, és a jutalmat megkapják. Soha nem tudjuk, mikor jön a következő elismerés, szóval folyamatosan próbálkozunk. Fárasztó és megtévesztő.

Szociális izoláció

Legyünk óvatosak azokkal, akik megpróbálnak minket szociálisan visszatartani – kritizálják a családot, igyekeznek távol tartani a barátoktól. Ha csökkentik a kapcsolatunkat a külvilággal, az egy remek módja annak, hogy kontrolláljanak minket, definiálják a valóságunkat.

Megakadályoznak, hogy önmagad légy

Egy egészséges kapcsolatban azért szeretjük a másikat, aki és amilyen. Ösztönözzük egymást, hogy önmagunk legyünk – vagy önmagunk egy jobb verziója, de alapvetően mégis mi maradjunk. A mérgező kapcsolatokban azonban azt halljuk, hogy soha nem vagyunk elég jók, legyünk valaki mások. Hagyjunk hátra mindent, ami önmagunkká tesz minket.

Ha a fentebb felsorolt viselkedésformák közül bármelyiket felismered a kapcsolatodban, gondolkodj el rajta, hogyan tovább. A döntés nem szükségszerűen egyszerű – a mérgező kapcsolatok gyakran mérgező véget érnek – szóval tedd meg a szükséges előkészítő lépéseket, hogy a vége biztonságos legyen. Még ha nehéz is, a mentális, érzelmi és spirituális jóléted miatt megéri.

Forrás: https://blogs.webmd.com/from-our-archives/20191119/5-signs-of-a-toxic-relationship

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.