Tünetek, ahogyan a magányosság hathat az egészségünkre

Az egyedüllét fontos: ez az az úgynevezett énidő, ami közben feltöltődünk, felfrissülünk. Más dolog, ha valaki magányos. A magány ugyanis jellemzően nem önként választott, szívesen vállalt létforma, sokkal inkább egy frusztráló és szomorú állapot. Ennek pedig nem csak az lehet a jele, hogy valaki egyedül ül a sötét szobában és kesereg, a szakemberek szerint több egészségügyi hatása is lehet a magánynak – rendszerint negatív irányban.

Íme 6 meglepő tünet, ahogyan a magányosság hathat az egészségünkre.

Gyengébb immunrendszer

A magányos emberek jellemzően könnyebben és gyakrabban megbetegszenek. „A magány növelheti a kortizol nevű hormonszintünket, amit stresszhormonnak is neveznek. Ez negatív hatással lehet az immunrendszerünkre, a vércukorszintünkre és a pajzsmirigyműködésünkre” – magyarázta Kelly Bos pszichoterapeuta.

Rosszabbul alszunk

Akár álmatlanság és a többek között ebből is adódó kialvatlanság jellemezheti azokat az embereket, akik magányosak. A rossz alvás pedig enerváltsághoz, állandó fáradtsághoz vezethet, ami pedig ronthatja a mindennapi teljesítményünket.

Migrénes fejfájás

A szakemberek szerint a magányos emberekre jellemzőbb a migrénes fejfájás. Ezt kísérheti, hogy a fájdalom-toleranciája is csökkenhet, vagyis az érzett fájdalom a szokásosnál is sokkal rosszabb lehet.

Elszigetelődés, elidegenedés

A magányosság eljuthat egy olyan szintre, amikor úgy érezzük, bármit is tennénk, senki nem kíváncsi ránk, senkit nem érdekel, mi van velünk – és talán már mi sem érdeklődünk mások iránt. A teljes elszigetelődés, elidegenedés miatt pedig ha valakivel mégis kapcsolatba kerülünk, az különösen bosszantó, irritálható lehet egy magányos ember számára.

Tárgyi függőség

A kutatások azt bizonyítják, hogy a magányos emberek számára sokkal fontosabbá válhatnak a különböző használati tárgyak, mint például a telefon, a laptop vagy az autó, mit mások számára. Az anyagi birtoklás révén érezhetik értékesnek, fontosnak magukat.

Alacsony libidó

A magányosság miatt a romantikus oldalunk is veszíthet az intenzitásából – egy magányos embernek egy idő után jellemzően nincs kedve másokkal találkozni, ismerkedni, közelebbi kapcsolatba kerülni.

A pszichológusok szerint az embereknek alapvető szükségük társaságra és szoros kapcsolatokra. Akkor működünk a legjobban, ha ezt a társadalmi igényünket ki tudjuk elégíteni, ilyenkor motiváltabbak vagyunk és könnyebben megbirkózunk az élet változatos kihívásaival. A másik oldalról is nézhetjük ezt a szükségletünket. Egyre több kutatás igazolja, hogy amikor a társadalmi kapcsolatok iránti igényünk nem teljesül, mentálisan és fizikailag is szétesünk. A hatások egy része az agyra, más része a testre irányul. Ezek közül több finoman működik, a stresszhormonok túltermelésén keresztül a szervezetünk különféle szervrendszereit érintve.

Végül hosszú távon a kielégítetlen közösségi kívánalmaink súlyosan károsítják az egészségünket, például tönkreteszik az artériákat, magas vérnyomást idéznek elő, sőt aláássák a tanulási képességet és a memóriát