Jelek, hogy mások miatt szúrod el az életed

Valami nem jó. Próbálsz boldog lenni – néha még úgy is érzed, hogy sikerül egy kicsit –, de időről időre szembesülsz a ténnyel, hogy nem megy. Nem érzed jól magad a bőrödben. Nem tudod önfeledten élvezni még azokat a pillanatokat sem, amikor végre kikapcsolódhatnál.

Nem tudsz önmagad lenni. Mindig van valami, ami egy konstans feszített állapotban tartja az idegrendszeredet. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy folyamatosan érezd. Hogy ne tudj ellazulni és csak úgy élvezni az életedet.

1. Nem tudsz nemet mondani

Senkinek. Soha. Semmiben. Egyszerűen nem jön ki ez a nyomorult három betű a torkodon, hogy NEM. De ha néha, nagy ritkán, valami embertelen erőt érezve magadban valakinek mégis ellent tudsz mondani, akkor is a lekiismeret-furdalás által vezérelt hosszas magyarázkodás és bocsánatkérés előzi meg, majd követi is azt az egyetlen szót, amit képtelen vagy teljes lelki nyugalommal kimondani.

Mert úgy érzed, a belső békéd megőrzésének elengedhetetlen feltétele az, hogy elkerülj minden lehetséges konfliktust másokkal. De még ha ez egy-egy rövidebb időszakra sikerül is (mert tovább úgysem fog), egyetlen konfliktust egész biztosan nem tudsz így sem elkerülni – méghozzá a lehető legnagyobbat: a konfliktust Önmagaddal.

2. Azt figyeled, ki mit gondol rólad
A párod családja. A barátai. A szomszéd. Az utcán bamba arckifejezéssel Téged vizslató járókelők. A másik autó sofőrje. Az ismerős ismerőse, akivel soha életedben nem találkoztál. De a véleménye számít. Mindenkinek. Teljesen mindegy, hogy mennyit tud az életedről. Hogy ismeri-e a múltadat és a jelenlegi körülményeidet. Hogy járta-e azt az utat, amin Te eljutottál idáig. Hogy átélt-e olyan tapasztalatokat, mint Te, küzdött-e már le akkora akadályokat, mint Te, megélt-e már akár kicsit is hasonló érzéseket, mint Te. Teljesen mindegy. Ő ítélkezni fog feletted, Te pedig görcsölni azon, hogy mi az ítélete.

3. Nem hallatod a hangodat
Valami nem tetszik, de inkább nem szólsz. Valami nagyon fáj, de hallgatsz. Csak tűrsz némán, belül ordítva, vagy már temetve a lelkedet. Valami nagyon nincs rendben a pároddal, a szüleiddel, a barátaiddal, a munkahelyeden, vagy egy ismerőssel kapcsolatban, de ahelyett, hogy szólnál, inkább magadba fojtod az érzéseidet. Talán mert azt gondolod, nem éri meg. Talán mert reménykedsz, hogy változik majd a helyzet. Vagy talán meg sem bírsz már szólalni, csak leblokkolsz és állsz némán, mint egy darab fa, miközben éppen a lelkedbe gázol valaki.

4. Nem a saját életedet éled

Nem azt csinálod, amit szeretsz. Nem Te választottad magadnak a hivatásodat (ami valójában nem is hivatás, mert egyáltalán nem vagy elhivatott), a hobbidat, a sportágat, amit más miatt kezdtél el, és tulajdonképpen semmilyen tevékenységed sem a saját döntésed eredménye, hanem mások véleménye és elvárásai miatt vágtál azokba bele. Még kiskorodban (és azután is) a szüleid kijelölték neked az utat. Vagy a párod megmondta, mivel kéne foglalkoznod.

Vagy láncban tartanak a társadalmi elvárások, amelyek elképzelhetetlenné teszik számodra, hogy bármi olyat csinálj, amivel kicsit is kilógsz a sorból. Amivel őszintén önmagad lehetnél.