A szem fénytörési hibái

Az emberi szem működése tulajdonképpen úgy írható le, mint egy egyszerű gyűjtőlencse működése, ami két részből áll. Az egyik rész a szaruhártya, a másik pedig szemlencse. Ezek úgy törik meg a beérkező fénysugarakat, hogy azok a szem belső burkára, az ideghártyára vagy másnéven a retinára érkezzenek, melyekről összeszedődve a látóidegen keresztül jutnak el az agy látókérgébe. A retina receptorai a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fényt érzékelik, a csapok pedig a különböző hullámhosszait a fénynek, tehát a színeket. A rájuk érkező információkból alkotja meg az agyunk azt a képet, amit látunk.

Persze a szemünknek számos más része is van, mely befolyásolja a látást. Ilyen például a sugártest, mely egy simaizomból álló kis képződmény, ahová finom rostokkal csatlakozik a lencse. Ennek összehúzódásai okozzák a lencse görbületének változását, ami elengedhetetlen a különböző távolságú fókuszáláshoz, tehát ennek köszönhetően látunk élesen közelre és távolra is, legalábbis egészséges szem esetében.

A látásunk minősége tehát attól függ, hogy megfelelően tudja-e törni a fényt a szemünk. Ha valamiért ez nem történik meg, tehát homályosan látunk, a leggyakoribb ok a szem valamilyen fénytörési hibája. Három típus létezik, ezek pedig a távollátás, a rövidlátás és az asztigmatizmus.

A távollátás vagy másnéven túllátás (hypermetropia) esetében az érintettek távolra probléma nélkül tudnak fókuszálni, a kép éles, azonban a közel lévő tárgyakat, tehát az azokról érkező fénysugarakat nem tudják megfelelően leképezni, – „túllátnak rajtuk” – aminek az eredménye homályos kép. Ennek fizikális oka van, ami nem más, mint a túl rövid a szemgolyó vagy laposabb lencse. A távollátás lehet genetikai, tehát öröklődő, de életünk során is kialakulhat. Érdekesség, hogy az emberek 50%-a távollátó, valamint nem tekintik betegségnek, csak a szem kisebb hibájának.

A rövidlátás vagy másnéven miópia a távollátás geometriai-optikai ellentéte. A közeli tárgyak élesek, azonban a távoli pontok elmosódottak, homályosak. Ebben az esetben a fizikális oka a látásromlásnak a túl hosszú szemgolyó vagy a túl domború szemlencse. Az emberek mindössze 10%-a rövidlátó, valamint kialakulása mögött is számos egyéb tényező húzódik meg. A felnőttkori rövidlátás mögött cukorbetegség, szürkehályog és ideghártya leválás is állhat, azonban a szem folyamatos erőltetése révén is kialakulhat.

A szem fénytörési hibái közül az utolsó az asztigmatizmus, mely tulajdonképpen szemtengelyferdülést jelent. Ebben az esetben az okozza a problémát, hogy az egy pontról érkező fénysugarak a fénytörés után nem egy pontban egyesülnek a retinán, aminek az lesz az eredménye, hogy a kép homályos távolra és közelre is. Ezt a szaruhártya felszínének eltérései okozzák. Jó hír, hogy cilinderes lencsével könnyen korrigálható, amit szemüvegként vagy kontaktlencseként is hordhatunk.

A szem fénytörési hibái bár megkeseríthetik a mindennapokat, azonban szerencsére könnyen kezelhetők, akár véglegesen is. Megoldás lehet a szemüveg vagy a kontaktlencse viselése – rövidlátók számára mínuszos, távollátók számára pluszos, asztigmatizmus esetén pedig cylinderes, illetve végleges korrigálás is elérhető számos klinikán. A lézeres szemműtét ma már rutinműtétnek számít, mindössze egy alkalmassági vizsgálaton kell részt venni.