Menü

Ami nekünk szemét, másnak kincs lehet

Már a legtöbb településen, megtalálhatóak a garázsvásárok. Nagyobb városokban, akár hetente többre is ellátogathatunk. Ilyenkor a padláson porosodó bútoraikat, játékokat, ruhákat, konyhai eszközöket a vállalkozó szellemű családok összeszedik és megnyitva a házuk kapuját, a nagyközönség elé tárják. A kincsvadászok pedig fejest ugornak a holmikba, hátha találnak valami számukra értékeset. Direkt fogalmaztam úgy, hogy számukra érdekeset, mivel egy-egy holmi az egyik embernek értéktelen szemét, de lehet, hogy a másiknak egy kincs. Ezért nagyon óvatosan bánjuk, az olyan kijelentéseinkkel, hogy ez már kukába való, semmire nem jó már, mert lehet, hogy másnak ennyi sincs, és örömmel használná még.

Vagy éppen érzelmi kötődése van az adott dologhoz, gondolok itt olyanra, hogy a nagymamája is olyan sütőbe készítette a melegszendvicset neki, vagy éppen az apukájának is pont ilyen kisautója volt stb. Na és persze megveszi magának, vagy a gyerekének. Ahogy látjuk, nem csak a rászoruló családok a célközönség, bárki belevetheti magát ebbe a világba. A garázsvásárokon fellelhető kincsek persze nem feltétlenül jelentenek padláson porosodó festményeket, amikről később kiderül, hogy eredeti méregdrága alkotás, sem pedig több százezer forintot érő Mária Terézia korabeli komódokat, bár nem kizárt, hogy ilyenekre is bukkanhatnak a hozzáértők. Jellemzően inkább olyan tárgyakat lehet találni, amiket az árus már nem használ évek óta, de sajnálja kidobni.

Ilyen például a kuglófsütő forma, kézzel festett régi tányér, régi festmény, bútorok, tükrök, valamint plüssállatok, nem használt társasjátékok, bakelit lemezeket és lemezjátszót, kis hangfalakat és még ki tudja, mit. A hangulat pedig varázslatos, hiszen megismerkedhetünk a körülöttünk élőkkel, ismeretlen kincsvadászokkal, így barátságok, ismeretségek kötetnek. Vannak olyan garázsvásárok, ahol még zene is szól, és finom falatokkal várja a házigazda a betérőket. Az összeg, amit a tárgyakért kérnek jelképes, hiszen a cél az, hogy a porosodó kacatok új gazdát találjanak, az elfoglalt helyük pedig felszabaduljon.

Ha idegenkedünk attól, hogy idegeneket engedjünk be a portánkra, és nem is szeretnénk komolyabban bajlódni, ilyenféle dolgokkal, akkor általában az önkormányzatoktól lehet kérni egyéni lomtalanítást. Persze korlátozott számban és a feltételeket mindig náluk lehet megérdeklődni, mivel sokszor településenként eltérhetnek.

Ha már nem tudjuk hova pakolni a baba és gyerekholmikat. Tele vagyunk nem használt játékokkal, kinőtt ruhákkal, cumisüvegekkel, babaápolási cuccokkal vagy esetleg még a szülési pakkból maradt meg egy csomó minden, akkor azok továbbadásában a védőnők, egyesületek, szociális intézmények, bölcsődék és óvodák segítségünkre lehetnek. Sőt, van hogy szívesen fogadnak egy-egy dolgot. Sokszor pedig ők maguk jutatják tovább olyan családoknak, akiknek a mi motyónk nagy segítség, vagy összekötnek minket velük.

A következő lehetőségünk, a dolgaink elpasszolására és újrahasznosítására azok az adományboltok. Az adományozott tárgyakat az üzletben ingyen átveszik, beárazzák, és nagyon olcsón eladják. A bevételt, vagy annak egy résztét pedig általában valamilyen civil szervezethez juttatják el, vagy valamilyen jótékonysági célra fordítják. Amellett, hogy adományokat adunk le, mi magunk is kincsekre lelhetünk. Pénztárca barát árak miatt, nagyon sokat spórolhatunk, plusz ezzel is segítjük a szervezet munkáját. A vásárlás mellett, akár különböző programokon is részt vehetünk, mint például ingyenes elsősegélynyújtás, különböző élelmiszergyűjtésben stb.

Azt azért fontos leszögezni, hogy csak olyan dolgokat adjunk tovább, ami még tényleg használható. Nem törött, nem szakadt, nem hiányos stb. Amellett, hogy pénzt kereshetünk a régi dolgaink eladásával, vagy jót cselekedtünk az elajándékozással, felajánlással, a környezetünkért is sokat tettünk. Hiszen ezek a tárgyak nem a kukában és végül a szemétdombon végezték, nem is kerültek az erdőszélre vagy egy elhagyatott zöld környezetbe. Új életet, új esélyt adtunk a holminknak, emellett pedig nagy örömet okoztunk családoknak. Szerintem ennél nem is kell több.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Az olvasás világnapját ünnepeljük!

Az UNESCO 1965-ben hirdette meg az Olvasás világnapját, felismerve, hogy a tanulás, a fejlődés és a társadalmi részvétel alapja az olvasni tudás. Az olvasás nemcsak tudást, hanem élményt is ad: történeteket, kultúrákat és emberi sorsokat tár fel, miközben fejleszti a kritikus gondolkodást és a kreativitást.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.