Menü

Ami nekünk szemét, másnak kincs lehet

Már a legtöbb településen, megtalálhatóak a garázsvásárok. Nagyobb városokban, akár hetente többre is ellátogathatunk. Ilyenkor a padláson porosodó bútoraikat, játékokat, ruhákat, konyhai eszközöket a vállalkozó szellemű családok összeszedik és megnyitva a házuk kapuját, a nagyközönség elé tárják. A kincsvadászok pedig fejest ugornak a holmikba, hátha találnak valami számukra értékeset. Direkt fogalmaztam úgy, hogy számukra érdekeset, mivel egy-egy holmi az egyik embernek értéktelen szemét, de lehet, hogy a másiknak egy kincs. Ezért nagyon óvatosan bánjuk, az olyan kijelentéseinkkel, hogy ez már kukába való, semmire nem jó már, mert lehet, hogy másnak ennyi sincs, és örömmel használná még.

Vagy éppen érzelmi kötődése van az adott dologhoz, gondolok itt olyanra, hogy a nagymamája is olyan sütőbe készítette a melegszendvicset neki, vagy éppen az apukájának is pont ilyen kisautója volt stb. Na és persze megveszi magának, vagy a gyerekének. Ahogy látjuk, nem csak a rászoruló családok a célközönség, bárki belevetheti magát ebbe a világba. A garázsvásárokon fellelhető kincsek persze nem feltétlenül jelentenek padláson porosodó festményeket, amikről később kiderül, hogy eredeti méregdrága alkotás, sem pedig több százezer forintot érő Mária Terézia korabeli komódokat, bár nem kizárt, hogy ilyenekre is bukkanhatnak a hozzáértők. Jellemzően inkább olyan tárgyakat lehet találni, amiket az árus már nem használ évek óta, de sajnálja kidobni.

Ilyen például a kuglófsütő forma, kézzel festett régi tányér, régi festmény, bútorok, tükrök, valamint plüssállatok, nem használt társasjátékok, bakelit lemezeket és lemezjátszót, kis hangfalakat és még ki tudja, mit. A hangulat pedig varázslatos, hiszen megismerkedhetünk a körülöttünk élőkkel, ismeretlen kincsvadászokkal, így barátságok, ismeretségek kötetnek. Vannak olyan garázsvásárok, ahol még zene is szól, és finom falatokkal várja a házigazda a betérőket. Az összeg, amit a tárgyakért kérnek jelképes, hiszen a cél az, hogy a porosodó kacatok új gazdát találjanak, az elfoglalt helyük pedig felszabaduljon.

Ha idegenkedünk attól, hogy idegeneket engedjünk be a portánkra, és nem is szeretnénk komolyabban bajlódni, ilyenféle dolgokkal, akkor általában az önkormányzatoktól lehet kérni egyéni lomtalanítást. Persze korlátozott számban és a feltételeket mindig náluk lehet megérdeklődni, mivel sokszor településenként eltérhetnek.

Ha már nem tudjuk hova pakolni a baba és gyerekholmikat. Tele vagyunk nem használt játékokkal, kinőtt ruhákkal, cumisüvegekkel, babaápolási cuccokkal vagy esetleg még a szülési pakkból maradt meg egy csomó minden, akkor azok továbbadásában a védőnők, egyesületek, szociális intézmények, bölcsődék és óvodák segítségünkre lehetnek. Sőt, van hogy szívesen fogadnak egy-egy dolgot. Sokszor pedig ők maguk jutatják tovább olyan családoknak, akiknek a mi motyónk nagy segítség, vagy összekötnek minket velük.

A következő lehetőségünk, a dolgaink elpasszolására és újrahasznosítására azok az adományboltok. Az adományozott tárgyakat az üzletben ingyen átveszik, beárazzák, és nagyon olcsón eladják. A bevételt, vagy annak egy résztét pedig általában valamilyen civil szervezethez juttatják el, vagy valamilyen jótékonysági célra fordítják. Amellett, hogy adományokat adunk le, mi magunk is kincsekre lelhetünk. Pénztárca barát árak miatt, nagyon sokat spórolhatunk, plusz ezzel is segítjük a szervezet munkáját. A vásárlás mellett, akár különböző programokon is részt vehetünk, mint például ingyenes elsősegélynyújtás, különböző élelmiszergyűjtésben stb.

Azt azért fontos leszögezni, hogy csak olyan dolgokat adjunk tovább, ami még tényleg használható. Nem törött, nem szakadt, nem hiányos stb. Amellett, hogy pénzt kereshetünk a régi dolgaink eladásával, vagy jót cselekedtünk az elajándékozással, felajánlással, a környezetünkért is sokat tettünk. Hiszen ezek a tárgyak nem a kukában és végül a szemétdombon végezték, nem is kerültek az erdőszélre vagy egy elhagyatott zöld környezetbe. Új életet, új esélyt adtunk a holminknak, emellett pedig nagy örömet okoztunk családoknak. Szerintem ennél nem is kell több.

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.

Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?

A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.

Téli közlekedés: közös felelősség az utakon

A tél minden évben új kihívásokat tartogat az autósok számára. A hirtelen lehűlés, a csúszós utak, a korai sötétedés és a kiszámíthatatlan csapadék mind olyan tényezők, amelyekhez tudatosan és felkészülten kell alkalmazkodni. A biztonságos téli közlekedés nemcsak technikai kérdés, hanem szemléletbeli felkészültség is: minden járművezetőnek tisztában kell lennie a téli vezetés szabályaival és saját felelősségével.