Menü

Valójában mit is jelent a tömegtől való félelem?

Rengeteg az ember, meg lehet itt fulladni. Sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy hatalmas tömegben kell valahová mennünk, vagy éppen valamilyen rendezvényen vannak sokan, ahová megyünk. A legismertebb kifejezés a tömegtől való félelemre az enoklofóbia, azonban ennek is léteznek különböző árnyalati, amelyek aztán átfedésbe is kerülnek egymással.

Fontos tisztázni, hogy a tömegtől való félelmet, sokszor összemossuk a nyilvános terektől való félelemmel, holott a kettő nem ugyanaz. Az persze igaz, hogy ennek a két fóbiának hasonló az előfordulása, és megnyilvánulási formái is azonosak. Azonosságukat még a név is tükrözi: az agorafóbia szó két ókori görög "terület" és "félelem" szóból áll, és a terület általában nem csak szabad tér, hanem zsúfolt is. Azonban a tömegtől való félelmet a díszes nevén enoklofóbiának nevezzük. Pont emiatt a legtöbb ember nem a szabad tértől, hanem sokkal inkább a téren lévő hatalmas tömegtől fél.

Ez pedig különböző módon nyilvánulhat meg – valaki fél az emberek nagy tömegétől, mint például a metró csúcsforgalomban, sporteseményeken, koncerteken –. Valaki leginkább attól fél, amikor nem lehet azonnal elkerülni más emberek társaságát és visszatérni biztonságos helyre, tehát kénytelen vagy egy teljesen idegen ember privát szférájába mászni, ezzel magadat is kellemetlen helyzetbe hozva. Ugyanakkor gyakori, hogy egyes enoklofóbókat csak az elhagyatott utcák vagy nyílt terek ijesztenek meg, de az ilyen megnyilvánulások nem járnak a tömeg félelmével. Pont ellenkezőleg, hiszen félhetünk attól is, ha például egy kietlen külvárosi részen biciklizünk, hogy: mondjuk a semmiből ott terem egy csoport ember, és rosszat akarnak nekünk.

Valójában a kontrollvesztés a gond

Például közlekedjünk bármivel, biztosan mindenki érzékelte, hogy ha egy olyan helyre téved , ami kietlen, és addig még nem járt arra, akkor rossz előérzetek fogják el. Erre, ha például gyalog, vagy kerékpárral vagyunk, akkor a védtelen érzés még inkább rárakodik. Az enoklofóbia két tipikus példája, hogy van, amikor úgy megyünk egy helyszínre, hogy tudjuk, hogy sokan lesznek, mint például egy koncert, sportesemény, ilyenkor előzetesen is tudjuk, hogy tömeg lesz ott ahová megyünk, emiatt a félelmet is félretesszük. Ezzel szemben van az a jelenség, amelyet például a tömegközlekedésen érezhetünk, hogy előzetes információk nélkül belecsöppenünk a tömegbe, ilyenkor pedig sokkal inkább szorongással tölt el bennünket az emberek túlzó közelsége.

Tulajdonképpen a félelmet az okozza, hogy nem ismerünk valamit, és emiatt elveszítjük felette a kontrollt. Valójában minden fóbia esetén a kontrollvesztés okozza a legfőbb problémát. Tehát attól félünk, hogy egy olyan helyzetbe kerülünk, amelyet nem tudunk szabályozni, befolyásolni, kicsúszik a kezünk közül az irányítás.

A magány és az egyedüllét a legnagyobb bűnös

A tömegtől való félelem esetén a magány, és a tartós egyedüllét is jelentős szerepet játszik. Ugyanis a magányra hajlamos ember közömbös a tömeg iránt, csak megpróbál minimálisan találkozni vele, ezzel szemben a már fóbiában szenvedő személy bosszankodik és mérges, amikor tömegbe kerül. Ellenséget és agressziót tud felmutatni, elítéli és kritizálja a járókelőket, néha undort érez. Kialakulásakor az irritációt pánik és erős félelem, szorongás váltja fel. Majd függetlenül attól, hogy az ember mit tapasztal (szorongás vagy irritáció), reakciói és hozzáállása a tömeghez túlzó lesz. Vagyis egy személy látható ok nélkül lesz ideges. Például, ha valaki munkába siet, és a buszhoz vezető utat autósok tömege keresztezi, akkor az irritáció érthető. De ha már bosszantja a belvárosi forgatag, vagy csak egy forgalmas utca, akkor fóbiáról beszélünk.

Valamint meg kell említeni a tömeg különböző jelenségeit is, tehát máshogy reagálunk arra, ha például a sötét utcán szembejön velünk egy több fős társaság, más érzelmeket vált ki belőlünk ha csak a tömeg hangoskodását halljuk, de egész más az is ha a korábban említett sporteseményen, vagy éppen a tömegközlekedésen kerülünk tömegbe. Emellett a tömeg érzését befolyásolhatja még a tömeget alkotók neme, életkora, pozíciója is, valamint még rengeteg más tényező is.

A fóbiák szint mindig gyerekkorban alakulnak ki

A nagy tömegtől való félelem gyermekkorban merül fel a személyes határok kialakulása során, legtöbbször egy sor negatív érzést fel lehetne sorolni, amely szép lassan komfortzónát képez az adott gyerekben, ez viszont később félelem kialakulásához vezethet. Amikor pedig idegenek megsértik ezt a teret, negatív élmény marad az elmében. Leggyakrabban a fóbia tudatos életkorban aktiválódik, de gyermekeknél is előfordulnak fóbiák, viszont ezek csak a kamaszkor közepére, végére vállnak tudatossá.

Ennek oka a korábban tapasztalt stressz, vagy jelent helyzetben a tömeg folyamatos negatív hatása. Egy-egy félelem pedig amiatt alakul fóbiává, mert kezeletlenül maradnak a problémák. Érdekes jelenség, hogy a fóbiáktól való félelmeket nehéz megmagyarázni, sőt szinte egyáltalán nem lehet. Ezek legtöbbször annyira belső, úgymond zsigeri eredetűek, hogy nincs rá racionális magyarázat, legalábbis abban a pillanatban. Ha beszélünk azokról az ellenőrizetlen reakciókról és a fóbiák megnyilvánulásairól, amelyek a félelem tárgyával való érintkezéskor keletkeznek, akkor minél inkább kordában tudunk tartani egy fóbiát, és annál inkább kiszámítható, ellenőrizhető reakciókat adunk az adott fóbiára. Viszont még így sem érthetjük meg azt, hogy miért félünk annyira egy-egy jelenségtől.

Összességében a tömegtől való félelemnek, a többi félelemhez hasonlóan a gyerekkorból, és különböző genetikai részekből erednek az alapjai. Először csak félelem alakul ki a tömegtől, majd ez a félelem fóbiához vezet. Minél inkább megértjük, és tudatosítjuk magunkban, hogy a fóbiák nem “végzetesek”, annál inkább felül tudunk kerekedni rajta. Tehát itt lehetne elsütni a közhelyt, hogy: “A pók jobban fél tőlünk, mint mi tőle.” Viszont ez egyáltalán nem megnyugtató, mikor az ágyunk felett néz bennünket, és bizonyosan azon gondolkozik, hogy éjszaka megtámadja az alvó embereket. Ugyanez igaz a tömegtől való félelemre is, tehát a tömegtől való félelem összességében ijesztő, de az egyes emberek jó esetben semmi rosszat sem akarnak a fóbiában szenvedőknek, ha pedig szembesülünk egy fóbiával, akkor felnőttként már sokkal könnyebb a racionális gondolatokkal háttérbe szorítani a félelmeket, és a szorongást.

Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.

Mentális egészség a mindennapokban

Március minden évben a mentális egészség hónapja. A szakmai szervezetek és közösségek ebből az alkalomból rendszeresen kampányokkal hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és tudatosítására.

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

A motiváció elvesztésének okai

A motiváció egy rendkívül összetett és sokrétű jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőt magában foglal. Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a motiváció működését és a legfontosabb összetevőit.

Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.