Menü

Nincs rossz gyerek, csak rossz viselkedést preferáló szülő

Rossz gyerek márpedig nincs – olyan, aki rossz szokásokat, rossz viselkedésmintákat vesz fel, már annál több. Sokszor azonban éppen a jó szándékú szülő az, aki ezt a viselkedést megerősíti a gyerekben az alábbi hibákkal.

Születésük pillanatától kezdve a babák azt tanulják, hogy a figyelem, a szeretet és a biztonság egymástól elválaszthatatlan dolgok. Ha egy újszülött sír, szülei hozzá sietnek, vigasztalni kezdik, ha kacag, vele együtt kacagnak. Ahogy a gyerek cseperedik, a szülői figyelem a legkívánatosabb jutalom lesz számára, és azon dolgozik, hogy ezt elérje.

Az sem meglepő, hogy egy szülő, akinek rengeteg más szerepben is helyt kell állnia, a csendesen játszó gyermekre esetleg kevesebb figyelmet fordít, hiszen közben például vacsorát főz, dolgozik vagy feladatokat intéz el, a testvérét piszkáló gyereken viszont kénytelen jobban rajta tartani a szemét.

Miközben természetes, hogy a durván játszó gyereket figyelmezteted, hogy legyen finomabb, ügyelj arra, hogy a „helyes” viselkedést is figyelemmel jutalmazd: jegyezd meg, milyen ügyesen játszik, milyen szépen viselkedik a testvérével, vagy milyen ügyesen rajzol. Adj neki figyelmet akkor is, amikor nem fegyelmezed, hogy ne kelljen a viselkedésével kikövetelnie magának azt!

A gyermek életkorának megfelelő felelősséget és együttműködést el lehet várni, de azt nem, hogy magától kitalálja, mit várunk tőle. Gondolj csak bele, te hány feladatot tudsz egyszerre észben tartani? És mennyire leszel frusztrált, ha többet kell, mint amennyi kényelmes?

Az úgynevezett béta utasítások a legtöbb gyerek számára eleve a kudarcot ígérik. Egy ilyen utasítás például így hangzik: „Ábel, hozd ide a nappaliból a házi feladatodat, tedd bele az iskolatáskádba, aztán keresd meg a bakancsodat, vedd fel és várj meg az ajtóban!”

Először is, a legtöbb gyerek el fog veszni a teendők sorában, elfelejti, mi lett volna a következő lépés, elterelődik a figyelme. Szintén nem sokat segít a „legyél készen, mindjárt indulunk”, mert a gyerek nem fogja tudni, hogy pontosan mit is kell tennie, hogy készen legyen.

Ha a gyereknek mindig egyszerre csak egy és teljesíthető feladatot adsz, fókuszáltabb marad, és a sikerélmény arra ösztönzi, hogy továbbra is együttműködő legyen. Ez minden gyerek esetében igaz, de ADHD-s csemeték esetében különösen fontos odafigyelni erre.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei

A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.