Menü
  • Baba-mama-család
  • Nincs rossz gyerek, csak rossz viselkedést preferáló szülő

Nincs rossz gyerek, csak rossz viselkedést preferáló szülő

Rossz gyerek márpedig nincs – olyan, aki rossz szokásokat, rossz viselkedésmintákat vesz fel, már annál több. Sokszor azonban éppen a jó szándékú szülő az, aki ezt a viselkedést megerősíti a gyerekben az alábbi hibákkal.

Születésük pillanatától kezdve a babák azt tanulják, hogy a figyelem, a szeretet és a biztonság egymástól elválaszthatatlan dolgok. Ha egy újszülött sír, szülei hozzá sietnek, vigasztalni kezdik, ha kacag, vele együtt kacagnak. Ahogy a gyerek cseperedik, a szülői figyelem a legkívánatosabb jutalom lesz számára, és azon dolgozik, hogy ezt elérje.

Az sem meglepő, hogy egy szülő, akinek rengeteg más szerepben is helyt kell állnia, a csendesen játszó gyermekre esetleg kevesebb figyelmet fordít, hiszen közben például vacsorát főz, dolgozik vagy feladatokat intéz el, a testvérét piszkáló gyereken viszont kénytelen jobban rajta tartani a szemét.

Miközben természetes, hogy a durván játszó gyereket figyelmezteted, hogy legyen finomabb, ügyelj arra, hogy a „helyes” viselkedést is figyelemmel jutalmazd: jegyezd meg, milyen ügyesen játszik, milyen szépen viselkedik a testvérével, vagy milyen ügyesen rajzol. Adj neki figyelmet akkor is, amikor nem fegyelmezed, hogy ne kelljen a viselkedésével kikövetelnie magának azt!

A gyermek életkorának megfelelő felelősséget és együttműködést el lehet várni, de azt nem, hogy magától kitalálja, mit várunk tőle. Gondolj csak bele, te hány feladatot tudsz egyszerre észben tartani? És mennyire leszel frusztrált, ha többet kell, mint amennyi kényelmes?

Az úgynevezett béta utasítások a legtöbb gyerek számára eleve a kudarcot ígérik. Egy ilyen utasítás például így hangzik: „Ábel, hozd ide a nappaliból a házi feladatodat, tedd bele az iskolatáskádba, aztán keresd meg a bakancsodat, vedd fel és várj meg az ajtóban!”

Először is, a legtöbb gyerek el fog veszni a teendők sorában, elfelejti, mi lett volna a következő lépés, elterelődik a figyelme. Szintén nem sokat segít a „legyél készen, mindjárt indulunk”, mert a gyerek nem fogja tudni, hogy pontosan mit is kell tennie, hogy készen legyen.

Ha a gyereknek mindig egyszerre csak egy és teljesíthető feladatot adsz, fókuszáltabb marad, és a sikerélmény arra ösztönzi, hogy továbbra is együttműködő legyen. Ez minden gyerek esetében igaz, de ADHD-s csemeték esetében különösen fontos odafigyelni erre.

  • A rovat további cikkei

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.

Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai

Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?