Menü

Mi az az antiszociális személyiségzavar?

Nem csak az orvostudományban, hanem a hétköznapokban is gyakran ejtjük ki azt a kifejezést, hogy „antiszociális” – azonban az esetek zömében rosszul használjuk, hiszen sokan nem tudják, hogy mi az antiszociális jelentése a valóságban, mi az antiszociális személyiségzavar, és hogy milyen konkrét problémás esetek tartoznak ebbe a kategóriába.

Az antiszociális kifejezés használata rengeteg esetben hibásan történik: a hétköznapokban hajlamosak vagyunk így nevezni bárkit, aki elzárkózik társaitól, nem tud beilleszkedni, nem tud vagy nem akar kapcsolatot létesíteni a többi emberrel. Az orvostudományban és a pszichológiában az antiszociális fogalma ennél jóval konkrétabban kerül meghatározásra: amellett, hogy az antiszociális személy beilleszkedésre képtelen, másokkal szemben ártó szándékú személyekre használjuk ezt a jelzőt.

Fontos kiemelnünk, hogy nem csak a krimikből ismert szociopaták, pszichopaták lehetnek antiszociális személyek. Ha fényt szeretnénk deríteni arra, hogy ki az antiszociális ember, elég megvizsgálnunk a közvetlen környezetünket: rokonaink, ismerőseink viselkedésében is bőséggel találhatunk antiszociális vonásokat. Antiszociális viselkedésnek számít például a rosszindulatú pletykák terjesztése, a rokonok egymás elleni uszítása, a másokkal szembeni rossz szándékú szóhasználat vagy bármilyen negatív következményű tett is, például valaki tulajdonának a megrongálása – ezek mind összefüggenek a szociális, beilleszkedési problémákkal.

Antiszociális személyiségzavar

A modern pszichológiában antiszociális személyiségzavarnak vagy disszociális személyiségzavarnak nevezzük a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavarát – mindez már egy-egy antiszociális tulajdonságon túlmutató, kóros állapotra utal. Általánosságban az antiszociális személyiségzavar jellemzői közé sorolják, hogy a beteg nem érez szeretetet, nem szorong (nem szenved) a tettei miatt és nem tanul a hibáiból sem, vagyis empátia hiányában képtelen a társadalom nagyrészéhez hasonlóan értékelni cselekedetei súlyát, következményeit. Az antiszociális személyiségzavar további alkategóriákra osztható, melyek a következők: amorális, aszociális, szociopata, pszichopata.

A személyiségzavar, habár sok esetben betegségként hivatkoznak rá, valójában a személyiség egy állandó komponense, egy tulajdonságunk a sok közül, ami rendszerint már gyermek- vagy serdülőkorban megmutatkozik. Ez a rendellenes állapot egy normál tulajdonság valamilyen szélsőséges megnyilvánulását takarja és állandó gondot okoz a „beteg” környezete számára, hiszen – kifejezetten az antiszociális személyiségzavar esetén – a többiek szenvedik meg a kárát. A probléma nem gyógyítható, azonban megfelelő terápia mellett kordában tartható.

Mivel az antiszociális személyiségzavar egy kifejezetten tág témakör, nehéz konkrétan meghatározni, hogy mik az antiszociális jelek, hiszen egy emberre jellemzőek lehetnek több, különféle mentális deviancia tulajdonságai is. A következő antiszociális tulajdonságok esetén minősíthető valaki antiszociális személyiségnek:

felelőtlen viselkedés, a társadalmi normák, szabályok, törvények teljes figyelmen kívül hagyása, mások bármiféle jogainak figyelmen kívül hagyása, eltiprása – éppen ezért nagy a bűncselekmény-elkövető hajlam is;

empátiahiány: az antiszociális személyiség képtelen átérezni mások helyzetét, fájdalmát, érzelmeit; mindig másokat hibáztat, ha valami rossz történik vele, sosem önmagában keresi a problémát;

magatartászavarok már gyerekkortól kezdve: engedetlenség, hazudozás, lopás, vandalizmus, addiktív szerhasználat, fizikai konfliktuskeresés, iskolakerülés, másokkal szembeni kegyetlenkedés stb.;

egyértelmű szociális problémák, a „normális” társadalomba való beilleszkedés képtelensége;

alacsony frusztrációtűrés: akár már minimális ingerlés hatására is bekövetkezhetnek agresszív megnyilvánulások, felindultságból elkövetett ártó szándékú tettek, kegyetlenkedések – gyakran a családon belül;

képtelenség a megbánásra, a bűntudatra: nem tudja átérezni, hogy rossz cselekedeteivel milyen mértékben ártott áldozatának, nem érdeklik az okozott károk, sokszor még egy börtönbüntetés sem képes az antiszociális embert jobb belátásra téríteni.

Milyen az antiszociális ember? Hogyan ismerjük fel?

Sokan azt gondolják, hogy egy antiszociális ember képtelen normális emberi kapcsolatokat létesíteni, a társadalomtól teljes elzárkózottságban él – azonban ez egyáltalán nem igaz! Az antiszociális személy könnyen létesít kapcsolatot másokkal, sokszor karizmatikus, akár népszerű, sikeres emberről van szó, azonban emberi kapcsolatai felszínesek, gyakrabban rövid ideig tartanak, csak az antiszociális személy érdekei vezérlik – például munkahelyen való előrejutás, anyagi javak szerzése, önmaga szórakoztatása.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.

A csendes összhang művészete – Hogyan fejlődünk együtt a párkapcsolatban?

A modern párkapcsolatokban ma már nem elég csak együtt lenni – együtt fejlődni is kell. A kapcsolat ugyanis élő rendszer, amely folyamatosan alakul, finomodik, s vele együtt formálódunk mi magunk is. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy a párkapcsolatunk minősége valójában a saját önismeretünk és érzelmi érettségünk tükre.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.