Menü

Mi az az antiszociális személyiségzavar?

Nem csak az orvostudományban, hanem a hétköznapokban is gyakran ejtjük ki azt a kifejezést, hogy „antiszociális” – azonban az esetek zömében rosszul használjuk, hiszen sokan nem tudják, hogy mi az antiszociális jelentése a valóságban, mi az antiszociális személyiségzavar, és hogy milyen konkrét problémás esetek tartoznak ebbe a kategóriába.

Az antiszociális kifejezés használata rengeteg esetben hibásan történik: a hétköznapokban hajlamosak vagyunk így nevezni bárkit, aki elzárkózik társaitól, nem tud beilleszkedni, nem tud vagy nem akar kapcsolatot létesíteni a többi emberrel. Az orvostudományban és a pszichológiában az antiszociális fogalma ennél jóval konkrétabban kerül meghatározásra: amellett, hogy az antiszociális személy beilleszkedésre képtelen, másokkal szemben ártó szándékú személyekre használjuk ezt a jelzőt.

Fontos kiemelnünk, hogy nem csak a krimikből ismert szociopaták, pszichopaták lehetnek antiszociális személyek. Ha fényt szeretnénk deríteni arra, hogy ki az antiszociális ember, elég megvizsgálnunk a közvetlen környezetünket: rokonaink, ismerőseink viselkedésében is bőséggel találhatunk antiszociális vonásokat. Antiszociális viselkedésnek számít például a rosszindulatú pletykák terjesztése, a rokonok egymás elleni uszítása, a másokkal szembeni rossz szándékú szóhasználat vagy bármilyen negatív következményű tett is, például valaki tulajdonának a megrongálása – ezek mind összefüggenek a szociális, beilleszkedési problémákkal.

Antiszociális személyiségzavar

A modern pszichológiában antiszociális személyiségzavarnak vagy disszociális személyiségzavarnak nevezzük a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavarát – mindez már egy-egy antiszociális tulajdonságon túlmutató, kóros állapotra utal. Általánosságban az antiszociális személyiségzavar jellemzői közé sorolják, hogy a beteg nem érez szeretetet, nem szorong (nem szenved) a tettei miatt és nem tanul a hibáiból sem, vagyis empátia hiányában képtelen a társadalom nagyrészéhez hasonlóan értékelni cselekedetei súlyát, következményeit. Az antiszociális személyiségzavar további alkategóriákra osztható, melyek a következők: amorális, aszociális, szociopata, pszichopata.

A személyiségzavar, habár sok esetben betegségként hivatkoznak rá, valójában a személyiség egy állandó komponense, egy tulajdonságunk a sok közül, ami rendszerint már gyermek- vagy serdülőkorban megmutatkozik. Ez a rendellenes állapot egy normál tulajdonság valamilyen szélsőséges megnyilvánulását takarja és állandó gondot okoz a „beteg” környezete számára, hiszen – kifejezetten az antiszociális személyiségzavar esetén – a többiek szenvedik meg a kárát. A probléma nem gyógyítható, azonban megfelelő terápia mellett kordában tartható.

Mivel az antiszociális személyiségzavar egy kifejezetten tág témakör, nehéz konkrétan meghatározni, hogy mik az antiszociális jelek, hiszen egy emberre jellemzőek lehetnek több, különféle mentális deviancia tulajdonságai is. A következő antiszociális tulajdonságok esetén minősíthető valaki antiszociális személyiségnek:

felelőtlen viselkedés, a társadalmi normák, szabályok, törvények teljes figyelmen kívül hagyása, mások bármiféle jogainak figyelmen kívül hagyása, eltiprása – éppen ezért nagy a bűncselekmény-elkövető hajlam is;

empátiahiány: az antiszociális személyiség képtelen átérezni mások helyzetét, fájdalmát, érzelmeit; mindig másokat hibáztat, ha valami rossz történik vele, sosem önmagában keresi a problémát;

magatartászavarok már gyerekkortól kezdve: engedetlenség, hazudozás, lopás, vandalizmus, addiktív szerhasználat, fizikai konfliktuskeresés, iskolakerülés, másokkal szembeni kegyetlenkedés stb.;

egyértelmű szociális problémák, a „normális” társadalomba való beilleszkedés képtelensége;

alacsony frusztrációtűrés: akár már minimális ingerlés hatására is bekövetkezhetnek agresszív megnyilvánulások, felindultságból elkövetett ártó szándékú tettek, kegyetlenkedések – gyakran a családon belül;

képtelenség a megbánásra, a bűntudatra: nem tudja átérezni, hogy rossz cselekedeteivel milyen mértékben ártott áldozatának, nem érdeklik az okozott károk, sokszor még egy börtönbüntetés sem képes az antiszociális embert jobb belátásra téríteni.

Milyen az antiszociális ember? Hogyan ismerjük fel?

Sokan azt gondolják, hogy egy antiszociális ember képtelen normális emberi kapcsolatokat létesíteni, a társadalomtól teljes elzárkózottságban él – azonban ez egyáltalán nem igaz! Az antiszociális személy könnyen létesít kapcsolatot másokkal, sokszor karizmatikus, akár népszerű, sikeres emberről van szó, azonban emberi kapcsolatai felszínesek, gyakrabban rövid ideig tartanak, csak az antiszociális személy érdekei vezérlik – például munkahelyen való előrejutás, anyagi javak szerzése, önmaga szórakoztatása.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.